Bevezetés a megkoronázás szertartásához

A bizánci liturgia nem ismeri az „esküvő” kifejezést. A házasságkötés szertartását megkoronázásnak vagy megkoszorúzásnak nevezi. Alapvetően eltér a koncepciója a latin gondolkodásmódtól, mely szerint a házasság kiszolgáltatói kölcsönös beleegyezésük (consensus) kinyilvánítása révén maguk a jegyesek. Ebben a nyugati szemléletben maga a rítus mellékessé válik, valójában csak az ún. titkos házasságok elkerülése érdekében lett az érvényességhez kötelező a forma. A pap itt csak egy tanú, helyettesítheti egy diakónus, rendkívüli esetben akár laikus is.

A SZENT KENET SZERTARTÁSA

hét pap által[1] énekelve

templomban vagy házban

Miután összegyülekezett hét pap, középre asztalkát helyeznek, arra Krisztus, az Istenszülő vagy más szent ikonját, egy edényt, ami búzaszemet vagy lisztet tartalmaz, annak közepébe mécsest helyeznek, bort és olajat, valamint az Evangéliumos könyvet.[2] A papok epitracheliont és felont öltenek, majd miután az első pap körültömjénezte az asztalt, kelet felé fordulva áldást ad.

Áldott a mi Istenünk, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Rövid bevezetés az eljegyzéshez

Az eljegyzés másik liturgikus elnevezése a „foglaló” vagy „zálog”, utal a szertartás zsidó gyökerére. Mind az eljegyzés, mind a házasságkötés általános társadalmi esemény volt az ókor különböző kulturális környezeteiben, ennek megvolt a szokása a rómaiaknál, a görögöknél, a többi pogány népnél. Minthogy a kereszténység zsidó környezetben született, természetes, hogy szokásainak, szertartásainak gyökerénél is a zsidó szokásokat és kultuszt találjuk.

AZ ELJEGYZÉS VAGYIS A FOGLALÓ[1]SZERTARTÁSA[2]

A Szent Liturgia után a pap, miközben a szentélyben áll, a leendő házasok megjelennek a Szent Ajtók előtt[3], a vőlegény jobbról, a menyasszony pedig balról. Az Oltár[4]jobboldali részén fekszik a két, arany és ezüst gyűrűjük[5], az ezüst jobb, az arany pedig bal oldalra helyezve, egymás mellett[6]. A pap pedig, miután az előcsarnokba ment[7], háromszor keresztet vet a fejükre[8],[9]égő gyertyát ad a kezükbe[10]. A templom közepébe vezeti[11] és kereszt alakzatban megtömjénezi őket.

És nyilvános megvallás céljából a pap megkérdezi őket, hogy a vőlegény akarja-e a menyasszonyt, illetve a menyasszony a vőlegényt.[12]Ezután mondja:

A MEGKORONÁZÁS, VAGYIS A HÁZASSÁGKÖTÉS SZERTARTÁSA

Amennyiben egyúttal a megkoronázásban ιs részesülni kívánnak, ott maradnak a templomban,[1]és kezdődik a megkoronázás szertartása. Ha azonban később akarnak a megkoronázásban részesülni, az előcsarnokból az égő gyertyákkal bevonulnak a templomba,[2]elöl halad a pap tömjénezővel, és énekelve a

Ima a koronák feloldására

a nyolcadik napon[1]

Könyörögjünk az Úrhoz.

Urunk, Istenünk, aki megáldottad az esztendő koszorúját, és átadtad ezeket a koronákat, hogy a házasság törvénye szerint egymással házasságra lépőkre helyezzük, mintegy az önmegtartóztatás megérdemelt jutalmaként nyújtva át nekik azokat, minthogy tisztán léptek az általad törvényileg elrendelt házasságra[2]. Temagad, ezeknek a koronáknak a feloldásában[3] is áldd meg a házasságban egymással egybekelteket, és őrizd meg megbonthatatlannak házastársi egységüket, hogy mindenkor hálát adhassanak a te szentséges nevednek, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön örökké. Amen.