Miskolcon, a Szinva vizét szentelte meg Atanáz püspök január 6-án.
Vízkereszt ünnepén a Búza téri Székesegyházban végzett Szent Liturgia után Orosz Atanáz püspök a Szinva patak vizét szentelte meg Miskolc belvárosában. Megmagyarázta, hogy a „vízkereszt” magyar elnevezése éppen ennek a sajátos keleti szertartásnak a záró eleme alapján érthető meg; a vízszentelésen a keresztet alámerítik a vízbe.
A Szinva patak szinte teljes egészében átszeli Miskolc városát, forrásai az ivóvízellátást is táplálják a környéken. A legújabb kori magyar történelem legtöbb halálos áldozatot követelő árvize is e patakhoz fűződik. 1878-ban augusztus 31-re virradóra villámárvíz tarolta le a várost, hatalmas anyagi károkat okozva az épületekben, az élelmiszerraktárakban és mintegy háromszáz ember halálát okozta.
„Kérjük Istenünket, hogy mindig tartsa féken azokat a folyóinkat, amelyek ellátnak bennünket és ne lépjenek ki a medrükből, még akkor sem, ha az ég összeér a földdel, ha a fenti vizek és lenti vizek találkoznának.” Ünnepi beszédében Atanáz püspök az utóbbi képpel a bibliai teremtéselbeszélés mozzanataira utalt, mikor Isten szétválasztotta a vizeket; Isten különválasztotta az égboltozat alatti és feletti vizeket, majd pedig itt a földön választotta szét, így a víz között megjelent a szárazföld, „Isten pedig látta, hogy jó, amit alkotott” (Ter 1,6-10).
Majd így folytatta a főpásztor: „A teremtő Isten akaratának érvényesülésével működünk együtt akár a teremtésvédelem programjában, akár a hagyományos keresztény erkölcs megtartásában; igyekszünk őrizni, védeni a természetet, a teremtett világot, amely körülvesz bennünket. De ilyenkor Jézus megkeresztelkedésének napján meglátjuk benne a szentet is, hiszen Jézus Krisztus keresztelése folytán megszentelődtek a vizek. Ez a mai vízszentelés föleleveníti azt a bizonyosságot, hogy a Teremtő és Megváltó Isten műve most is szentté teheti környezetünket, bizonyos rétegeit.”
„Ünnepnapokon a liturgiában ezért a városért is imádkozunk, és azokért is, akik védelemre szorulnak. Imádkozunk, hogy Isten őrizze meg ezt a várost az éhínségtől, járványtól és a vízáradástól. Most amikor megszenteljük a vizet, fölelevenítjük azt a kívánságunkat, azt az imádságos óhajunkat, hogy oltalmazza az Úr azt a lakókörnyezetünket, melyben a víznek alapvető szerepe van.”
„Megjelent Istennek minden emberre üdvöt árasztó kegyelme” (Tit 2,11), ezt ünnepli az egyház a mai napon, amit Istenjelenés, vagy Úrjelenés ünnepének is mondunk. Megjelent végtelen emberszeretetével, és reményt adott mindazoknak, akiket létrehozott, akiket éltet.
Reményt adott, hogy kegyelméből megigazulva reménybeli örökösei legyünk az örök életnek (Tit 3,7), amit Szent Pál is megfogalmazott mai apostoli üzenetében. Ezt a reménységet szeretnénk továbbítani a mai napon is imádságunkkal mindazok felé, akihez eljut a Szinva vize, ennek a városnak a megszentelt vize. Hogyha a mai napon mi magunk is megszentelődünk, fontos hogy ez az esztendő jobban teljen az előzőnél, hogy többet tegyünk embertársainkért.
Kérjük Istenünket, hogy akik itt a Szinva mellett netalán szűkölködnének vagy gondoskodásra szorulnának, megkapják minden időben azt a gondoskodást és szeretetet, amely Jézus tanítványaitól elvárható és ebben mi magunk is részt vegyünk, a magunk tehetsége és lehetőségei szerint.” – fogalmazott a főpásztor.
A szertartás utolsó mozzanataként Atanáz püspök a frissen megszentelt vízzel a Szinva teraszon koncelebráló paptestvéreit és az összesereglett híveket is megáldotta.
49
