Miskolc-Diósgyőri Görögkatolikus Parókia

Ferenc pápa beszéde Triesztben: A demokrácia nem örvend jó egészségnek

Július 7-én, szombaton a Szentatya lelkipásztori látogatást tett Triesztben az olaszországi katolikusok ötvenedik társadalmi hete alkalmából, melyet július 3. és 7. között tartottak. A pápát a helyi állami és egyházi vezetők fogadták, ezután a kongresszusi központba ment, hogy találkozzon a kongresszus résztvevőivel.

Matteo Maria Zuppi bíboros üdvözlő szavai és Luigi Renna érsek bevezetője után mondta el beszédét. A beszédet követően a társadalmi hét résztvevői az Unità d’Italia térre vonultak közös szentmisére.

Az alábbiakban Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közzétesszük.

Tisztelt Állami Vezetők, kedves Püspök Testvérek, Bíboros Urak, Testvérek és Nővérek, jó napot kívánok!

Köszönöm Zuppi bíboros úrnak és Baturi érsek úrnak a meghívást, hogy én is részt vegyek záróüléseteken. Köszöntöm Renna érsek urat és a Társadalmi Hetek Tudományos Szervező Bizottságát. Mindenki nevében szeretném kifejezni köszönetemet Trevisi püspök úrnak a trieszti egyházmegye által nyújtott fogadtatásért.

Először nagyapámtól hallottam Triesztről, aki az első világháború idején ott volt 1914-ben a Piavénál. Sok éneket tanított nekünk, s az egyik Triesztről szólt: „Cadorna tábornok azt írta a királynőnek: ha meg akarja nézni Triesztet, képeslapon nézze meg!” Ez volt az első alkalom, amikor a város nevét hallottam.

Ez volt az ötvenedik társadalmi hét. A társadalmi hetek története összefonódik Olaszország történetével, és ez már sokat mond: egy olyan egyházról árulkodik, amely érzékeny a társadalmi változásokra, és igyekszik hozzájárulni a közjóhoz. Ilyen tapasztalatokkal a háttérben egy rendkívül időszerű témáról tárgyaltok: A demokrácia szívében. Részvétel történelem és jövő között.

Boldog Giuseppe Toniolo, aki 1907-ben indította el ezt a kezdeményezést, azt mondta, hogy a demokrácia úgy határozható meg, mint „az a polgári berendezkedés, amelyben minden társadalmi, jogi és gazdasági erő – hierarchikus fejlődésük teljességében – kimondottan a közjó érdekében működnek együtt, úgy alakítva a végeredményt, hogy az elsődlegesen az alsóbb társadalmi osztályok előnyét szolgálja.” [1] Ezt mondta Toniolo. E meghatározás fényében nyilvánvaló, hogy

a mai világban a demokrácia – az igazat megvallva – nem örvend jó egészségnek. Ez érdekel és aggaszt bennünket, mert az ember javáról van szó, és semmi sem lehet idegen tőlünk abból, ami emberi [2].

A demokratikus berendezkedés a második világháború után alakult ki Olaszországban, köszönhetően a katolikusok meghatározó hozzájárulásának is. Büszkék lehetünk erre a történelemre, melyre a társadalmi hetek tapasztalatai is hatással voltak; és – a múlt mitizálása nélkül – tanulnunk kell belőle, hogy vállaljuk annak felelősségét, hogy valami jót építsünk korunkban. Ez a magatartásforma megtalálható abban a lelkipásztori közleményben, amellyel az olasz püspöki kar 1988-ban újraindította a társadalmi heteket. Idézem a célokat: „Értelmet adni a társadalom átalakítására irányuló törekvéseknek; odafigyelni azokra az emberekre, akik a győztes gazdasági folyamatokon és mechanizmusokon kívül rekednek vagy a periférián maradnak; teret adni a társadalmi szolidaritásnak annak minden formájában; támogatni a közjó által sürgetett etika visszatérését […]; jelentést adni az ország fejlődésének, […] az életminőség, a kollektív együttélés, a demokratikus részvétel és a valódi szabadság globális javulásaként értve azt” [3]. Idézet vége. Ez az Egyház társadalmi tanításában gyökerező látásmód magában foglalja a keresztény elkötelezettség bizonyos dimenzióit és azoknak a társadalmi jelenségeknek az evangéliumi olvasatát, amelyek nem csak az olasz kontextusra érvényesek, hanem figyelmeztetést jelentenek az egész emberi társadalom és az összes nép útja számára. Ahogyan ugyanis a demokrácia válsága átível a különböző valóságokon és nemzeteken, ugyanúgy

a társadalmi változtatások iránti felelősségvállalás az összes keresztényhez szóló felhívás, bárhol éljenek és dolgozzanak is a világba.

A néhai bencés diákra, Habsburg Ottóra és életpéldájára emlékeztek Pannonhalmán

 

Az egykori bencés diák és királyi herceg halálának évfordulójáról mindig megemlékeznek Pannonhalmán Habsburg Ottó szívurnája felett. De nemcsak róla, hanem azokról az európai, emberi alapértékekről is, amelyeknek elkötelezett híve és képviselője volt. Idén június 30-án tartottak konferenciát a tiszteletére a Habsburg Ottó Alapítvány szervezésében.

Habsburg Ottó örökségét az ápolja méltó módon, aki a békéért tesz – emlékeztette a résztvevőket Hortobágyi T. Cirill főapát a Habsburg Ottó Alapítvány immár hagyományos konferenciáján és társasági eseményén, amelyen előadást tartott Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter és Jeroen Vergeylen belga nagykövet is.

A főapát Európa iránti elkötelezettségünk alapjairól, valamint az ezen az úton megélt kidarcokról is szólt konferenciát megnyitó köszöntőjében.

„Közismert, hogy az Európai Unió előzménye az 1951-ben létrejött Európai Szén- és Acélközösség (más néven Montánunió) volt. Létrejöttének egyik szorgalmazója, Konrad Adenauer arra hivatkozott, hogy a korábbi évszázadokban éppen a szén és az acél, azaz a fegyvergyártás alapanyagai voltak az európai népek közötti konfliktusok kirobbantói. A Montánunió alapítói ezért arra jutottak, hogy talán éppen a szén és az acél közös szabályozása, közös üggyé emelése lesz képes egyesíteni a nemzeteket a közös gondolkodásban, a konfliktusaik feloldásában.

Milyen hasznos lenne megtalálni a 21. század konfliktusainak szenét és acélját, amit aztán egyezménybe foglalva ismét megteremtenénk a békét!

A feladvány sajnos most nem egykönnyen oldható meg” – fogalmazott a főapát.

Hortobágyi T. Cirill arról is beszélt, sokan belátták mára, hogy a társadalmak erejének vagy erőtlenségének meghatározója, a konfliktusok megoldásának kulcsa, a törékenységre és kiszolgáltatottságra a gyógyír mindenekelőtt a lelki élet minősége, színvonala. „A vallott és követett értékek, a társadalmi viszonyok tisztasága fontosabb, mint a bőség és az állandó növekedés kényszere. Nem a szerződésekkel körülbástyázott gazdasági teljesítmény vagy az általános jólét hozza el a megoldást.

Ilyen egy ciszjordániai falu keresztény lakóinak élete a gázai háború idején

 

Ain Arik egy ciszjordániai település, ahol kicsiny keresztény közösség él, akiket a bolognai érsekség szentföldi zarándoklata során egyházmegyéje híveivel együtt meglátogatott Matteo Zuppi bíboros. A gázai háború negatív hatásai ezen az izraeli megszállás alatt álló területen is érezhetőek.

Matteo Zuppi bolognai érsekkel, az Olasz Püspöki Konferencia elnökével érkezett a Szentföldre egy csoport hívő is a bolognai érsekség által támogatott béke és szolidaritás zarándoklatára, nekik meséltek az itt lakók az életükről. Ain Arik egy körülbelül kétezer lelket számláló palesztin falu, Rámalláhtól néhány kilométerre északra. Ahhoz, hogy oda eljussunk, át kell kelni az izraeli elválasztó falon. A közeli mecset minaretje mellett ott van a latin és az ortodox templom harangtornya is. A közelség a vallások közötti együttélés hosszú történetéről mesél. Ma a falu lakóinak kétharmada – köztük olyan menekült családok, akik az izraeli állam 1948-as megszületése után érkeztek Haifából – iszlám vallású, de a polgármesteri tisztséget egy keresztény tölti be.

A Firas Abedrabbo atya által vezetett latin plébániai iskolába 250 diák jár, akiknek túlnyomó többsége muszlim. Az 1980-as évek közepén a faluban letelepedett a Giuseppe Dossetti (olasz kereszténydemokrata politikus, aki 1958-ban a közélettől visszavonulva szerzetes és pap lett, monasztikus közösséget alapított, amelyet később többen követtek – a szerk.) által az 1950-es évek elején alapított közösség férfi és női szerzeteseinek egy kis csoportja. A helyi lakosságot még inkább összeköti az izraeli megszállás okozta szenvedés, amely a Hamász október 7-i terrortámadása után még keményebbé vált.

„Amit most átélünk, az nagyon nehéz. Reméljük, hogy az Úr igazságot szolgáltat” – hangzottak Khalil szavai, aki átélt két intifádát és hosszú ideig politikai szerepet vállalt a helyi önkormányzatban, amelynek elnöke is volt. „A Gázában zajló háborúnak itt Ciszjordániában is vannak következményei. A palesztinok valóságos mészárlásának vagyunk tanúi. Néhány nappal ezelőtt a közeli Kafar Naeme faluban négy fiatalembert ölt meg az izraeli hadsereg. Október 7-e után a blokádok és a katonai razziák fokozódtak. Izrael visszavonta a munkavállalási engedélyeket, és sok családnak nincs többé bevételi forrása. Visszavonták az engedélyeket, hogy Jeruzsálembe mehessünk imádkozni. A vízellátás, amely Izrael által ellenőrzése alatt áll, csak 50 százalékban biztosított. A hadsereg rajtaütéseivel iskolákat, utakat, gyógyszertárakat rongált meg. Kétségbe vagyunk esve” – mondta. Úgy véli, a megoldás a két nép, két állam, és a nemzetközi közösség a palesztin nép mellett áll, támogatja a békéről szóló álmukat.

Száz éves a szuhakállói templom

Centenáriumot ünnepeltek a miskolci adminisztratúra első felszentelt templomában

a bejárat

Tíz nappal a Miskolci Apostoli Adminisztratúra megalapítása után, 1924. június 15-én, a Szentháromság tiszteletére szentelték fel a szuhakállói görögkatolikus templomot. Idén a kerek évfordulóra emlékezve a pünkösd utáni negyedik vasárnapon tartottak ünnepélyes hálaadó Szent Liturgiát a nemrég megújult templomban.

nagybemenet

A korabeli leírások szerint nyolc-tízezer ember vett részt akkor a templomszentelés szertartásán. Ha nem is ekkora tömeg, de a templomba már be nem férő, igen szépszámú hívő gyűlt össze most is, közöttük a templom akkori építtetőinek leszármazottaival.

az udvaron

Szarka József parókus meghívására hazalátogattak azok a tisztelendő atyák is, akiket életútjuk ehhez a templomhoz köt. Ahogy annak idején, a papság most is díszes menetben vonult fel a dombon magasodó templomhoz.

Interjú Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapáttal a mesterséges intelligenciáról

A mesterséges intelligencia lehetőséget kínál, hogy Istentől teremtettségünkre reflektáljunk – mondta Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát a Jáki Szaniszló Társaság honlapján május 24-én közölt interjúban.

2024 elején a Pannonhalmi Főapátság és a Magyar Diplomáciai Akadémia közötti együttműködési megállapodással létrejött a Jáki Szaniszló Társaság, amelynek fő célja olyan teológiai, filozófiai és jogelméleti kutatások támogatása, amelyek a mesterséges intelligenciát állítják vizsgálatuk középpontjába.

– Miért fontos, hogy a pannonhalmi bencések egy olyan modern technológia kapcsán is megnyilvánuljanak, mint a mesterséges intelligencia?

– Valójában ha az európai történelmet nézzük, akkor a bencésektől sohasem álltak távol a technológiák. És a technológia alatt érteni lehet mindent, ami kiterjeszti az emberi képességet. Ebben az értelemben pedig a bencések hozzájárultak a mezőgazdaság, az oktatás, a kereskedelem elterjedéséhez éppen az emberek jólétének előmozdítása érdekében. A tudományok terén is számos bencés ért el kimagasló eredményt, mint Jedlik Ányos vagy Rómer Flóris.

– Vagy éppen a mesterséges intelligenciával foglalkozó társaságnak nevet adó Jáki Szaniszló. Miért éppen ő lett a névadó?

– Szaniszló atya idén lenne százesztendős. Magyar, bencés és olyan tudós, aki már 1969-ben könyvet írt a mesterséges intelligencia filozófiai és teológiai vonatkozásairól.

Szaniszló atya számára a mesterséges értelem hipotetikusan is lehetőséget kínált arra, hogy az ember mibenlétére és ezzel Istenhez fűződő kapcsolatára reflektáljon.

Ezt a spirituális lehetőséget akartuk mi is megragadni. Ahogy Szent II. János Pál a Fides et Ratióban rámutat: tulajdonképpen keresztény emberi mivoltunkból fakadó szabad akaratunkon múlik, hogy ezt a reflexiót a teremtő Szentháromság egy Istenre irányítjuk-e.

– Ez azt jelenti, hogy a bencések nem annyira a mesterséges intelligenciát, hanem inkább annak kapcsán az ember istenképiségét akarják a középpontba állítani?

– Igen, és ezt képviseljük következetesen az oktatási-nevelési munkánkban is. Szaniszló atya is kérlelhetetlen következetességgel védte a katolikus hitet a racionalizmussal szemben. A Teremtőnek a teremtésétől való abszolút megkülönböztetésében, egyúttal azonban a teremtésben való szüntelen jelenlétében – mint a keresztény gondolkodás központi elemében – látta a tudományos haladás katolikus olvasatát. Az ember mint istenképmás és teremtmény Istenre nyitott. Ráadásul ezáltal az Istenre nyitottság által az ember és a világ is több és komplexebb, mint amit az ember a tudatával át tud fogni. Szaniszló atya felveti, hogy ez az emberi racionális korlátosság miként is tudna határtalant teremteni. Ahogy viszont Szent Pál írja, a látható világegyetem szemlélése „láthatatlan valóságokat, Isten örökkévaló hatalmát és istenségét tárja fel” (Róm 1,20). Ez a felismerés, Isten titkainak feltárulása az ember előtt keresztény hívőségünk egyik titka, ami szintetikusan, pusztán az ember által racionálisan felfogott világ és annak adatai alapján nem előállítható.

– Viszont akkor ebből az is következik, hogy az ember által alkotott technológiáknak az emberiség javát kell szolgálniuk, és a fejlődés középpontjába az embert kell állítani?

– Ez a követelmény megjelenik a Szentszék és Ferenc pápa megnyilatkozásaiban is. A Vatikán 2020-ban tette közzé a Római felhívás a mesterséges intelligencia etikájáért dokumentumát, amelyhez azóta több, mesterséges intelligenciát fejlesztő nagyvállalat is csatlakozott. Ferenc pápa pedig meghívást kapott, hogy részt vegyen a G7-ek csúcstalálkozójának mesterséges intelligenciával foglalkozó ülésén, a csoport olasz elnöksége alatt, 2024 júniusában. Ez az első alkalom a történelemben, hogy egy pápa részt vesz a G7-ek ülésén. Ferenc pápa korábban már hangsúlyozta a mesterséges intelligencia embert szolgáló felhasználásának fontosságát, amint azt a 2023-as, a béke 57. világnapjára szóló üzenetében is kiemelte.

Ferenc pápa szerint az olyan technológiai fejlesztések, amelyek súlyosbítják az egyenlőtlenségeket és a konfliktusokat, soha nem számíthatnak valódi fejlődésnek.

Figyelmeztetett, hogy a mesterséges intelligencia úttörő előrelépésekhez vezethet, de szabályozásra lesz szükség, mert egyetlen technológia sem „semleges”.

– A mesterséges intelligencia oktatási vonatkozásait a Római felhívás a mesterséges intelligencia etikájáért dokumentum is hangsúlyozza.

– Igen, és éppen ezért a Pannonhalmi Főapátság és a Magyar Diplomáciai Akadémia közötti együttműködési megállapodás is feladatául szabja a Jáki Szaniszló Társaságnak, hogy mozdítsa elő a mesterséges intelligencia oktatásban betöltött szerepét. Maga a római felhívás is arra irányítja a figyelmet, hogy ez nemcsak a digitális készségfejlesztésre vonatkozik, hanem arra is, hogy az oktatás terjedjen ki a mesterséges intelligenciával kapcsolatos társadalmi és etikai vonatkozások megvitatására, elősegítve a társadalmi befogadás és az egyén tiszteletben tartása terén rejlő lehetőségek és potenciális kihívások tudatosítását.

Forrás és fotó: Jáki Szaniszló Társaság

Magyar Kurír

MÁRIAPÓCSI ZARÁNDOKLAT

Centenáriumi hálaadó zarándoklaton vett részt az apostoli nuncius a Miskolci Egyházmegyével Máriapócson.

Michael W. Ballance, Orosz Atanáz

Hűségben és reménységben a mottója annak az ünnepségsorozatnak, amelyben idén a Miskolci Egyházmegye jogelődje, a Miskolci Apostoli Exarchátus megalapításának századik évfordulójáról emlékezik meg. Június 1-jén, három nappal a századik évforduló előtt, hálaadó zarándoklatot tartottak Máriapócson.

Gergyely Tamás

Nemzeti kegyhelyünkön már kora reggeltől gyülekeztek a zarándokcsoportok szerte az egyházmegyéből; kisebb-nagyobb közösségek a parókiákról, filiákból, az egyházmegye fenntartásában működő köznevelési intézményekből. Diósgyőrből már pénteken délután érkezett autóbusz, majd pedig Hernádnémetiből a kerékpáros zarándokok érkeztek  meg kora este. Minden zarándok, ahogy az szokás, először az Istenszülőt köszöntötte a kegytemplomban.

a kegytemplomban

Az ünnepi Szent Liturgia előtt Fedor Péter atya foglalta össze a mögöttünk álló száz év legfontosabb eseményeit.

A reménytelen ügyek szentje – Szent Rita szerzetes

A „lehetetlen” ügyekben, reménytelen helyzetekben segítő Casciai Szent Ritára emlékezünk liturgikus emléknapján, május 22-én.

Olaszország egyik legismertebb szentje 1381 körül született az Umbria tartománybeli Roccaporenában, Cascia környékén. Szüleinek évekig tartó imádsága után égi hang jelezte Rita születését, mely azt kérte, hogy a születendő kislányt Ritának (jelentése: igazgyöngy) nevezzék. Szülei a hegyek között fekvő birtokukon egyszerűségben és istenfélelemben nevelték Ritát, akinek gyermek- és ifjúkorát a szülei iránti teljes engedelmesség, akaratának állandó föláldozása és a fáradságos napi munka jellemezte.

Szent Rita szülőháza

Rita szerzetes akart lenni, hogy eggyé válhasson isteni Megváltójával, ám szülei egy helybeli ifjúnak ígérték kezét. Fiatalon házasságot kellett kötnie. Férje vad, erőszakos ember volt. Rossz természetét Rita hősies türelemmel viselte, soha nem panaszkodott. Mindenben engedelmeskedett hitvesének, azzal a feltétellel, hogy a templomba eljárhat. Szelídségével és jóságával végül sikerült legyőznie férje rossz természetét, és lelkét Istenhez vezetnie. Ennek ellenére régi haragosai meggyilkolták Rita férjét. Az özvegy megbocsátott férje gyilkosainak, ezzel előmozdította a szemben álló családok megbékélését és egységét. Egy évvel később elvesztette két kisfiát is.