Az alábbiakban a Szentatya teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, szép vasárnapot kívánok!

A mai liturgia evangéliuma (Mk 10,17–30) egy gazdag emberről szól, aki odafutott Jézushoz, és megkérdezte tőle: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” (Mk 10,17). Jézus arra biztatja, hogy hagyjon el mindent, és kövesse őt, de ő szomorúan távozott, mert – mondja a szöveg – „nagy vagyona volt” (Mk 10,23). Mindent elhagyni nagyon nehéz.

Két mozgását láthatjuk ennek az embernek: az elején fut, hogy Jézushoz menjen; a végén azonban szomorúan távozik. Először odafut, aztán elmegy. Időzzünk el ennél!

Először is ez az ember futva megy Jézushoz. Mintha valami a szívében sürgetné: valóban, bár nagy vagyona van, elégedetlen, nyugtalanságot hordoz magában, teljesebb életet keres. Ahogy a betegek és a megszállottak gyakran teszik (vö. Mk 3,10; 5,6) – látjuk az evangéliumban –, ő is a Mester lábaihoz veti magát; gazdag, mégis gyógyulásra szorul. Gazdag, mégis gyógyításra szorul! Jézus szeretettel néz rá (Mk 10,21); majd „terápiát” javasol neki: adja el mindenét, amije van, ossza szét a szegények közt, és kövesse őt. De ezen a ponton váratlan végkifejlet következik: ez az ember elszomorodik, és elmegy! Amilyen nagy és heves volt a vágya, hogy találkozzon Jézussal, olyan hideg és gyors a tőle való távozása.

Mi is szívünkben hordozzuk a boldogság és az értelmes élet iránti csillapíthatatlan vágyat; ugyanakkor beleeshetünk annak a tévképzetnek a csapdájába, hogy a válasz az anyagi javak birtoklásában és a biztonságot adó földi keretekben rejlik. Jézus ezzel szemben vissza akar vezetni bennünket vágyaink igazságához, és fel akarja fedeztetni velünk, hogy

valójában a jó, amire vágyunk, az maga Isten, az ő irántunk tanúsított szeretete és az örök élet, amelyet ő és csakis ő adhat meg nekünk.

Az igazi gazdagság az, hogy az Úr szeretettel tekint ránk – ez a nagy gazdagság! –, ahogy Jézus teszi azzal az emberrel, és hogy szeretjük egymást és életünket másoknak ajándékozzuk. Testvéreim, ezért Jézus arra hív bennünket, hogy kockáztassunk, „kockáztassuk meg a szeretetet”: adjunk el mindent, hogy a szegényeknek adhassuk, ami azt jelenti, hogy le kell vetkőznünk önmagunkat, meg kell válnunk hamis biztosítékainktól, oda kell figyelnünk a rászorulókra, és meg kell osztanunk javainkat, nemcsak a dolgainkat, hanem azt, amik vagyunk: a tehetségeinket, a barátságunkat, az időnket és így tovább.

Testvéreim, ez a gazdag ember nem akart kockáztatni. Mit kockáztatni? Nem akarta kockáztatni a szeretetet, és szomorúan távozott. És mi a helyzet velünk? Kérdezzük meg magunktól: mihez ragaszkodik a szívünk? Hogyan csillapítjuk az élet és boldogság iránti éhségünket? Tudunk-e osztozni a szegényekkel, a nehéz helyzetben lévőkkel, azokkal, akiknek arra van szükségük, hogy meghallgassák őket, akiknek egy mosolyra van szükségük, akiknek egy olyan szóra van szükségük, mely segíti őket visszanyerni reményüket?

Ne felejtsük el:

az igazi gazdagságot nem az e világi javak jelentik, az igazi gazdagság az, hogy Isten szeret bennünket, és megtanulunk úgy szeretni, mint őt.

És most kérjük Szűz Mária közbenjárását, hogy segítsen felfedeznünk Jézusban az élet kincsét!

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Továbbra is aggodalommal követem a Közel-Keleten zajló eseményeket, és ismét kérem, hogy azonnal szüntessék be a tüzet minden fronton. A béke elérése érdekében a diplomácia és a párbeszéd útját kell járni!

Közel állok az összes érintett néphez, Palesztinában, Izraelben és Libanonban, ahol – kérem – tartsák tiszteletben az ENSZ békefenntartóit. Imádkozom az összes áldozatért, a kitelepítettekért, a túszokért, akikről remélem, hogy azonnal szabadon engedik őket, és remélem, hogy ez a nagy, hasztalan szenvedés, melyet a gyűlölet és a bosszú szül, hamarosan véget ér.

Testvéreim, a háború tévképzet, vereség, sosem hoz békét, sosem hoz biztonságot, vereség mindenki számára, különösen azok számára, akik legyőzhetetlennek hiszik magukat. Kérlek benneteket, hagyjátok abba!

Felhívást fogalmazok meg annak érdekében, hogy ne hagyják az ukránokat halálra fagyni, hagyják abba a légicsapásokat a polgári lakosság ellen, mely mindig a legnagyobb csapást szenvedi el. Hagyják abba az ártatlanok gyilkolását!

Követem a drámai helyzetet Haitiban, ahol folytatódik az erőszak a lakosság ellen, akik kénytelenek elhagyni otthonaikat, hogy máshol keressenek biztonságot, az országon belül és kívül. Sose feledkezzünk meg haiti testvéreinkről és nővéreinkről! Kérek mindenkit, hogy imádkozzon az erőszak minden formájának végéért, és a nemzetközi közösség elkötelezettségével folytassák a munkát a béke és a megbékélés építésén az országban, mindig védve mindenki méltóságát és jogait.

Köszöntelek benneteket, rómaiak, Olaszországból és számos más országból érkezett zarándokok! Külön is köszöntöm a Szent Maximilián Kolbe által alapított Szeplőtlen Szűz Katonasága társulatot, Resuttano (Caltanissetta) egyházközségeit, az olasz paralimpiai sportolókat vezetőikkel és segítőikkel, valamint a Pax Christi International csoportot.

Még egyszer köszöntöm a Collegio Urbano új diákjait, akikkel ma délelőtt találkoztam.

Pénteken, október 18-án szervezi meg a „Szükséget Szenvedő Egyház” Alapítvány az „Egymillió gyermek mondja a rózsafüzért a világbékéért” eseményt. Köszönetet mondok minden fiúnak és lánynak, aki részt vesz rajta! Csatlakozzunk hozzájuk, és bízzuk a Szűzanya közbenjárására – ma van az utolsó fatimai jelenésének évfordulója –, bízzuk a Szűzanya közbenjárására a meggyötört Ukrajnát, Mianmart, Szudánt, valamint a háborútól, az erőszak és nyomor bármely formájától szenvedő többi népet!

Köszöntöm a Szeplőtlen Szűzanya-plébániához tartozó fiatalokat… És látok lengyel, brazil, argentin, ecuadori, francia zászlókat… Üdvözlök mindenkit!

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír