A MEGKORONÁZÁS, VAGYIS A HÁZASSÁGKÖTÉS SZERTARTÁSA
Amennyiben egyúttal a megkoronázásban ιs részesülni kívánnak, ott maradnak a templomban,[1]és kezdődik a megkoronázás szertartása. Ha azonban később akarnak a megkoronázásban részesülni, az előcsarnokból az égő gyertyákkal bevonulnak a templomba,[2]elöl halad a pap tömjénezővel, és énekelve a
127. zsoltárt:
Boldogok mindnyájan, kik az Urat félik.
A kórus minen egyes versre mondja:
Dicsőség Néked, Istenünk, dicsőség Néked.
Akik az ő útjain járnak.
Dicsőség Néked, Istenünk, dicsőség Néked.
Fáradozásod gyümölcsét eszed.
Dicsőség Néked, Istenünk, dicsőség Néked.
Boldog vagy és jól lesz sorod.
Dicsőség Néked, Istenünk, dicsőség Néked.
Feleséged, mint a termékeny szőlőtő házad oldalán.
Dicsőség Néked, Istenünk, dicsőség Néked.
Fiaid, mint az olajfa csemetéi asztalod körül.
Dicsőség Néked, Istenünk, dicsőség Néked.
Íme, így áldatik meg az ember, ki az Urat féli.
Dicsőség Néked, Istenünk, dicsőség Néked.
Áldjon meg téged az Úr Sionból, és lásd Jeruzsálem javait életed minden napján.
Dicsőség Néked, Istenünk, dicsőség Néked.
És lásd meg fiaidnak fiait! Békesség legyen Izraelen!
Dicsőség Néked, Istenünk, dicsőség Néked.[3]
Ezután mondja a diakónus:[4] Adj áldást, Uram!
A papkelet felé fordul és szokás szerint magasba emelve a szent Evangéliumot, fennhangon mondja:[5]
Áldott az Atya és Fiú és Szentléleknek országa, most és mindenkor és örökkön örökké.[6]
A kórus:Ámen.
Húsvéti időben éneklik a „Feltámadt Krisztus”-t háromszor
A diakónus: Békességben könyörögjünk az Úrhoz!
A kórus minden egyes könyörgésre mondja:
Uram, irgalmazz!
A mennyei[7] békéért és lelkünk üdvösségéért könyörögjünk az Úrhoz!
Az egész világ békességéért, Isten szent egyházainak jólétéért és a mindenek egyesüléséért könyörögjünk az Úrhoz!
Ezért a szent hajlékért[8] és mindazokért, akik ide hittel, áhítattal és istenfélelemmel járnak, könyörögjünk az Úrhoz!
N. érsekünkért[9], a tisztes áldozópapságért, Krisztusban a diakónusok rendjéért, az egész egyházi rendért és a népért könyörögjünk az Úrhoz!
Istennek házassági közösségre most egybekelő X. és Y. szolgáiért,[10], és üdvösségükért könyörögjünk az Úrhoz!
Hogy áldassék meg ez a házasságkötés, amint a galileai kánai, könyörögjünk az Úrhoz!
Hogy adjon nekik józan és bölcs életvitelt és javukra szolgáló gyermekáldást,[11] könyörögjünk az Úrhoz!
Hogy örvendezzenek fiaik és lányaik látásában, könyörögjünk az Úrho!
Hogy ajándékozzon nekik gyermekeikben örömet és feddhetetlen életvitelt,[12] könyörögjünk az Úrhoz!
Hogy ajándékozzon nekik és nekünk mindazt, ami az üdvösséghez szükséges, könyörögjünk az Úrhoz!
Hogy mentse meg őket és minket is minden aggódástól, haragtól, veszélytől és szükségtől, könyörögjünk az Úrhoz!
Oltalmazz, üdvözíts, irgalmazz és őrizz meg minket Isten a te kegyelmeddel!
Legszentebb, legtisztább, legáldottabb, dicsőséges Nagyasszonyunkról, az Istenszülő és mindenkorszűz Máriáról minden szentekkel együtt megemlékezvén, önmagunkat és egymást és egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk.
A kórus: Néked Uram.
A pap, fennhangon:
Mert Téged illet minden dicsőség, tisztelet és imádás, az Atya és Fiú és Szentlélek,[13] most és mindenkor és örökkön örökké.
A kórus: Ámen.
A diakónus: Könyörögjünk az Úrhoz!
A kórus: Uram, irgalmazz!
És a pap hangosan mondja az imádságot:
Szeplőtelen Isten, egész teremtésnek Alkotója, aki Ádám, az ősatya oldalbordáját emberszeretetedből asszonnyá formáltad át, és megáldottad őket, mondván: „Szaporodjatok és sokasodjatok, és hajtsátok uralmatok alá a földet”, és a kettőt a házassági kötelék által[14] által egy taggá nyilvánítottad[15]; annak okáért elhagyja az ember atyját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy testté lesz; és akiket az Isten egybekötött, ember ne válassza széjjel. Aki szolgádat, Ábrahámot megáldottad, és megnyitottad Sára méhét, és népek sokaságának atyjává tetted őt, aki Izsákot ajándékoztad Rebekkának, és szülöttjét[16] megáldottad, aki Jákobot Ráchellel összekapcsoltad[17], és tőle a tizenkét ősatyát választottad ki[18]; aki Józsefet és Ászenetet[19] egyesítetted, és gyermekáldás gyümölcseként[20] Efráimot és Manasszét ajándékoztad nekik; aki elfogadtad[21] Zakariást és Erzsébetet, és magzatukat Előhírnökké választottad[22]; aki Jessze gyökeréből sarjasztottad ki test szerint az örökszüzet, akitől megtestesültél és megszülettél az emberi nem üdvösségére; aki kimondhatatlan ajándékod, és bőséges jóságod révén megjelentél[23] a galileabeli Kánában és az ottani menyegzőt megáldottad, hogy kinyilvánítsd miszerint a Te akaratod a törvényes házasság és az abból fakadó gyermekáldás[24]. Temagad, legszentebb Uralkodónk, fogadd el hozzád esedező szolgáid könyörgését, és miként ottan, itt is légy jelen láthatatlan gondoskodásoddal[25]. Áldd meg ezt a házasságkötést, és adj ezen X. és Y. szolgáidnak békességes és hosszú életet, bölcs életvitelt, egymás iránt szeretetet a békesség kötelékében, hosszú életű gyermekeket[26], gyermekeiken kegyelmet,[27] a dicsőség hervadhatatlan koszorúját. Méltasd őket arra, hogy megláthassák gyermekeik gyermekeit, őrizd meg csalárd támoadástól mentesen[28] nászágyukat; adj nekik az ég harmatjából odafentről[29] és a föld bőségéből[30]. Töltsd meg hajlékukat búzával, borral és olajjal és minden jóval, hogy a szűkölködőknek[31] is adhassanak, és teljesítve egyúttal a jelenlevők üdvösségre szolgáló kéréseit is.
Mert az irgalom, könyörületesség[32] és emberszeretet Istene vagy, és Neked dicsőséget viszonzunk, kezdetnélküli Atyáddal és legszentebb, jóságos és éltető[33] Lelkeddel együtt, most és mindenkor és örökkön örökké.
A kórus: Ámen.
A diakónus: Könyörögjünk az Úrhoz!
A kórus: Uram, irgalmazz!
A pap pedig fennhangon az imádságot[34]
Áldott vagy, Urunk Istenünk, a titokzatos és tisztaságos[35] házasságnak papja[36] és a testinek Törvényhozója, az enyészhetetlenség őrzője és az élethez tartozó dolgok jóságos intézője[37]. Temagad most is, Uralkodó, aki kezdetben megalkottad az embert, és őt a teremtés királyává tetted, és azt mondottad: „Nem jó az embernek egyedül lenni a földön, teremtsünk neki hozzá illő segítőtársat”[38], és vévén egyet annak oldalbordáiból, asszonyt alkottál[39], akit meglátva Ádám, így szólott „Ez most[40] csont a csontomból, és hús a húsomból[41]: asszonynak hívatik, mert a férfiből[42] vétetett”. Annak okáért[43], elhagyja az ember atyját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy testté lesz; és „akiket az Isten egybekötött[44], ember ne válassza széjjel”. Temagad most is, Uralkodó Úristenünk, küldd le a mennyei kegyelmedet ezen X. és Y. szolgáidra, és add meg ennek a szolgálónak, hogy mindenben alávesse magát a férfiek, és hogy ez a szolgád az asszony feje legyen, hogy a Te akaratod szerint éljenek.[45] Áldd meg őket[46], Urunk Istenünk, amint megáldottad Ábrahámot és Sárát; áldd meg őket, Urunk Istenünk, amint megáldottad Izsákot és Rebekkát; áldd meg őket, Urunk Istenünk, amint megáldottad Jákobot és az összes ősatyát[47]; áldd meg őket, Urunk Istenünk, amint megáldottad Józsefet és Ászenetet; áldd meg őket, Urunk Istenünk, amint megáldottad Mózest és Cippórát; áldd meg őket, Urunk Istenünk, amint megáldottad Joákimot és Annát;[48] áldd meg őket, Urunk Istenünk, amint megáldottad Zakariást és Erzsébetet. Őrizd meg őket, Urunk Istenünk, amint megőrizted Noét a bárkában; őrizd meg őket, Urunk Istenünk, amint megőrizted Jónást a cethal[49] gyomrában; őrizd meg őket, Urunk Istenünk, amint megőrizted a három szent ifjút a tűztől, harmatot bocsátván le reájuk az égből; Szálljon reájuk az az öröm, amely a boldog Ilonát töltötte el, amikor megtalálta a drága Keresztet.[50] Emlékezz meg róluk, Urunk Istenünk, amint megemlékeztél Hénokhról, Szemről és Illésről; emlékezz meg róluk, Urunk Istenünk, amint megemlékeztél a negyven szent vértanúról, koronákat bocsátván le reájuk az égből; emlékezz meg, Istenünk, az őket fölenvelő szülőkről is[51], mert a szülők imái erősítik a házak alapjait; emlékezz meg, Urunk Istenünk, szolgáidról, a násznépről[52], amely egybegyűlt erre az örömünnepre; emlékezz meg, Urunk Istenünk, X. szolgádról és Y. szolgálódról, és áldd meg őket. Adj nekik gyermekáldást[53], szép gyermekeket[54], lelkükben és testükben egyetértést[55].
Magasztald fel őket[56], mint a Libanon cédrusait és mint gazdagon termő[57] szőlőtőkéket[58].
Töltsd meg raktáraikat gabonával[59], hogy mindenből elegendőt birtokolva, mindenféle jó és neked tetsző cselekedetben bővelkedjenek, és megláthassák fiaiknak fiait, mint olajfacsemetéket asztaluk körül; és kedvedben járván, mint csillagok az égen, úgy ragyogjanak[60], Tebenned, a mi Urunkban, akit illet minden dicsőség, hatalom, tisztelet és imádás most és mindenkor és örökkön örökké[61].
A kórus: Ámen.[62]
A diakónus: Könyörögjünk az Úrhoz.
A kórus: Uram, irgalmazz!
És ismét a pap fennhangon ezt az imádságot
Szent Isten, aki a föld porából alkottad[63] az embert, és annak oldalbordájából[64] az asszonyt, és őt hozzá illő segítőtársként összekötötted vele[65], mert úgy tetszett a Te Fenségednek, hogy az ember ne legyen egyedül a földön; Temagad Uralkodónk, most is nyújtsd ki kezedet szent hajlékodból, és kösd*össze[66] [67] X. szolgádat és Y. szolgálódat, mert általad egyesül a feleség férjével. Kösd össze őket egymással egyetértésben, koronázd őket egy testté[68], ajándékozz nekik gyermekáldást[69], a gyermekeikben örömet.[70]
Mert Tied a hatalom, és Tied az Ország és az erő és a dicsőség, az Atya és Fiú és Szentlélek,[71] most és mindenkor és örökkön örökké.
A kórus: Ámen.
És a papveszi koronákat,[72]megkoronázza először a vőlegényt, mondván:[73]
Megkoronáztatik Istennek X. szolgája[74] Istennek Y. szolgálójával az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Ámen.
Ezt pedig háromszor mondja, keresztet jelezve:
Ezután megkoronázza a a menyasszonyt is, mondván:
Megkoronáztatik Istennek Y. szolgálója Istennek X. szolgájával az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Ámen.
Ezt is háromszor, hasonlóan.
Ezután felteszi a koronákat[75] a jegyesek fejére, háromszor énekelve:[76]
Urunk Istenünk, dicsőséggel és tisztességgel koronázd meg őket. (3-szor)[77]
A diakónus: Figyelmezzünk!
A felolvasó:
Prokimen. Nyolcadik hang[78]
Drágakövekből való koronát tettél fejükre.
Vers:Életet kértek tőled, és hosszú életet adtál nekik.[79]
A diakónus:Bölcsesség!
A felolvasó:
Szent Pál apostol Efezusaikhoz írt levelének olvasása. (5. fej., 20-33.) [80]
A diakónus: Figyelmezzünk!
A felolvasó:
Testvéreim! Adjatok hálát mindenkor mindenért a mi Urunk Jézus Krisztus nevében az Istennek és Atyának, alávetve magatokat egymásnak Krisztus félelmében. Asszonyok, vessétek alá magatokat férjeteknek, mint az Úrnak, mert a férfi feje a feleségnek feje, ahogy Krisztus is feje az Egyháznak, és ő a test üdvözítője is. Amint tehát az Egyház aláveti magát Krisztusnak, úgy az asszonyok is saját férjüknek mindenben. Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje azt, és, hogy dicsőségesen állítsa maga elé az Egyházat, amin nincs folt, vagy ránc, vagy ezekhez hasonló, hanem szent és feddhetetlen legyen. Hasonlóképpen, úgy kell a férfiaknak szeretniük a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét, önmagát szereti, mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza azt, ahogyan Krisztus is az Egyházat, minthogy testének vagyunk tagjai, húsából és csontjaiból. Ezért az ember elhagyja atyját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy testté lesznek. Nagy titok ez, én pedig Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatva mondom. Mindazonáltal mindegyikőtök úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.[81]
A pap: Békesség néked, a felolvasónak!
És éneklik az Alleluiáriont.
Ötödik hang.
A kórus: Alleluja (háromszor).[82]
VersTe, Uram, őrizz és óvj meg bennünket![83]
A diakónus:
Bölcsesség! Felállva! Hallgassuk a Szent Evangéliumot.
A pap: Békesség mindnyájatoknak.
A kórus: És a te lelkednek.
A pap:
Szent János Evangéliumának olvasása. (2. fej., 1-11).[84]
A diakónus: Figyelmezzünk!
A kórus: Dicsőség Neked, Uram, dicsőség Néked.
A pap:
Abban az időben menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus Anyja is ott volt. Jézust is meghívták a menyegzőre, tanítványaival együtt. Amikor fogytán volt a bor, Jézus Anyja ezt mondta neki: „Nincs boruk.” Jézus azt felelte: „Mit akarsz tőlem, Asszony? Még nem jött el az én órám.” Anyja szólt a szolgáknak: „Bármit mond nektek, tegyétek meg!” Volt ott hat kőkorsó a zsidók tisztálkodása céljára, mindegyik két-három mérős. Jézus szólt nekik: „Töltsétek meg a korsókat vízzel.” Meg is töltötték[85] azokat színültig. Ekkor azt mondta nékik: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak!” Ők pedig odavitték. Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, és nem tudta honnan való - a szolgák azonban tudták, akik a vizet merítették -, odahívta a násznagy a vőlegényt. Azt mondta néki: „Minden ember először a jó bort teszi fel, és csak amikor megittasodtak, akkor a silányabbat; te pedig mostanáig tartogattad a jó bort.” Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, és tanítványai hittek benne.[86]
A kórus: Dicsőség Neked, Uram, dicsőség Néked.
És rögtön, a diakónus az ekténiát:
Mondjuk mindnyájan teljes lelkünkből és teljes elménkből, mondjuk.
A kórus minden egyes könyörgésre:
Uram, irgalmazz! (háromszor).
Mindenható Urunk, atyáinknak Istene, kérünk téged, hallgass meg minket és könyörülj.
Könyörülj rajtunk, Isten a Te nagy irgalmasságod szerint, kérünk téged, hallgass meg minket és könyörülj.
Könyörgünk még Istennek X. és Y. szolgáli irgalomra találásáért[87], életéért, békességéért, egészségéért, üdvösségéért,[88] és az itt jelenlévő, s tőled nagy és bőséges irgalmat váró népért.[89]
A pap, fennhangon:[90]
Mert irgalmas és emberszerető Isten vagy, és neked dicsőséget viszonzunk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön örökké.
A kórus: Ámen.
A diakónus: Könyörögjünk az Úrhoz!
A kórus: Uram, irgalmazz!
És a pap ezt az imádságot:
Urunk Istenünk, aki üdvösségszerző gondoskodásoddal a galileai Kánában jelenléted által méltónak tartottad a házasságot tiszteletreméltónak nyilvánítani, Temagad most is tartsd meg békességben és egyetértésben X. és Y. szolgáidat, akikről jónak láttad, hogy egymással egybekeljenek[91]. Nyilvánítsd házasságukat tisztesnek[92], őrizd meg nászágyukat szeplőtelennek, kegyesen engedd, hogy az ő együttélésük tiszta legyen[93], és méltasd őket arra, hogy teljes[94] öregkort érjenek meg, tiszta szívvel teljesítve parancsolataidat.
Mert Te vagy a mi Istenünk, az irgalom[95] és üdvözítés Istene, és Néked zengünk dicsőséget viszonzunk, kezdetnélküli Atyáddal és legszentebb, jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt, most és mindenkor és örökkön örökké.
A kórus: Ámen.
A diakónus:
Oltalmazz, üdvözíts, irgalmazz és őrizz meg minket Isten a Te kegyelmeddel.[96]
A kórus: Uram, irgalmazz!
A diakónus:
Hogy ezen egész napot tökéletesen, szentül, békességben és vétek nélkül töltsük el, kérjük az Úrtól.
A kórus minden egyes könyörgésre:
Add meg, Uram!
A diakónus:
A békesség angyalát, a hűséges vezetőt, lelkünk és testünk őrzőjét kérjük az Úrtól!
Bűneink és vétségeink bocsánatát és elengedését kérjük az Úrtól!
Jókat és hasznosakat lelkünknek és a világnak békességet kérjünk az Úrtól!
Hogy életünk hátralévő idejét békességben és bűnbánatban töltsük el, kérjük az Úrtól![97]
A hitnek egységét és a Szentlélek közösségét kérvén, önmagunkat és egymást és egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk.
A kórus: Néked Uram.
A pap, fennhangon:
És méltass minket, Uralkodónk, hogy bizalommal, elítélés nélkül bátorkodjunk Téged, a mennyei Istent, Atyának nevezni és mondani.
A felolvasó:[98]
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!
A pap, fennhangon:
Mert Tied az Ország és a hatalom és a dicsőség, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön örökké.
A kórus:Ámen.
A pap: Békesség mindnyájatoknak.
A kórus: És a te lelkednek.
A diakónus:
Hajtsuk meg fejünket az Úrnak.[99]
A kórus: Néked Uram.
Ekkor odaviszik a közös poharat.[100]
A diakónus: Könyörögjünk az Úrhoz.
A kórus: Uram, irgalmazz!
A pap,megáldva a poharat, ezt az imát mondja:
Isten, aki hatalmaddal mindeneket teremtettél, és megerősítetted a földkerekséget, és felékesítetted minden teremtményeid koronáját[101], és ezt a közös poharat[102] nyújtod azoknak, akik egybekeltek a házasság közösségére[103], áldd meg azt szellemi[104] áldással.
Mert áldott a Te neved és megdicsőült a Te Országod, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön örökké.
A kórus: Ámen.
Ezután a pap, kezébe véve a közös poharat, odaadja nekik háromszor, először a férjnek, és ismét az asszonynak, énekelve első hangon:[105]
Az üdvösség kelyhét veszem, és az Úr nevét segítségül hívom.
És rögtön megfogva őket a pap, miközben a násznagy hátul tartja a koronákat, kör alakban körbevezeti [őket] a középen levő asztalka körül háromszor.[106]
És énekli a pap vagy a kórus a tropárokat:
5. hang
Izaiás, örömödben táncolj[107], a Szűz fogant méhében és Fiút szült, Emmánuelt, Istent és Embert. Kelet az ő neve, akit magasztalva, a Szüzet boldognak mondjuk.[108]
Hetedik hang.
Szent vértanúk, akik jól harcoltatok és nyertetek égi koronát[109], könyörögjetek az Úrhoz[110], hogy irgalmazzon a mi lelkünknek.
Dicsőség Néked, Krisztus Isten, apostolok dicsekvése, vértanúk öröme, kiknek szózata:[111] az egylényegű Háromság.[112]
Ezután a pap felemeli a koronákat. És felemelve a vőlegény koronáját, mondja:
Magasztaltassál fel, vőlegény, miként Ábrahám, és áldassál meg miként Izsák, sokasodjál miként Jákob, békességben járva és igazságosságban teljesítve Isten parancsolatait.
És a menyasszonyénál mondja:
Te is, menyasszony, magasztaltassál fel miként Sára, és örvendeztessél meg miként Rebekka, sokasodjál miként Ráchel, örvendve férjednek, megtartva a Törvény ösvényeit, mert így tetszett Istennek[113].
A diakónus: Könyörögjünk az Úrhoz.
A kórus: Uram, irgalmazz!
És a pap ezt az imádságot:
Istenünk, mi Istenünk, aki megjelentél a galileai Kánában, és az ottani menyegzőt megáldottad, áldd meg[114] ezeket a szolgáidat is, akik a Te gondviselésedből a házasság közösségére egybekeltek. Áldd meg bemenetelüket és kijövetelüket[115], tedd javakban bőségessé életüket. Fogadd be*[116]koronáikat Országodba tisztán és szeplőtelenül és őrizd meg azokat sértetlenül[117] és alattomos támadástól mentesnek mindörökkön örökké.
A kórus: Ámen.
A pap: Békesség mindnyájatoknak.
A kórus: És a te lelkednek.
A diakónus: Fejeteket hajtsátok meg az Úrnak.[118]
A kórus: Néked Uram.
És imádkozik a pap:[119]
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek, a szentséges és egylényegű és életadó[120] Háromság, az egy Istenség és Királyság áldjon meg benneteket[121], és adjon nektek hosszú életet, gyermekáldást, életben és hitben való előmenetelt, és töltsön el benneteket minden földi jóval, és méltasson benneteket a megígért javak élvezetére is a szent Istenszülőnek és minden szenteknek közbenjárásai által.[122]
A kórus: Ámen.
Ekkor bemennek és éltetik őket. És miután megcsókolták egymást, a pap a végső elbocsátást végzi ily módon:[123]
A pap:
Dicsőség neked, Krisztus Istenünk, a mi reménységünk, dicsőség néked.
A diakónus:
Dicsőség. Most és. Uram, irgalmazz! (3-szor)
Adj áldást, szent atyánk.
A pap:
Krisztus igaz Istenünk, aki a Kánában való jelenléte által a házasságot tisztesnek nyilvánította[124], az ő legtisztább anyjának, a szent, dicső és mindenek fölött dicséretes apostoloknak, a szent, Istentől megkoronázott és az apostolokkal egyenlő királyoknak, Konstantinnak és Ilonának, szent Prokópiosz nagyvértanúnak,[125] és minden szenteknek esedezései által, könyörüljön rajtunk és üdvözítsen minket, mint jóságos és emberszerető.[126]
Szent atyáink imái által Úr Jézus Krisztus, Istenünk, könyörülj rajtunk.
A kórus: Ámen.[127]
(Éltetés)
[1]Megalon: „...bevonulnak a templomba égő gyertyákkal, elől halad a pap tömjénezővel, és énekelve. Valószínűleg következő zsoltár ilyen módon”. Tulajdonképpen szabályosan az eljegyzés után ki kellene menni a templomból és a megkoronázásra újra bevonulni. Viszont egyáltalán nem praktikus, ezért nincs is gyakorlatban.
[2]Megalon lábjegyzete: Az eljegyzést megelőző bevonulás alatt, ritkán, a kórus énekli a teljes költeményt: „Jöjj, jóságos, jöjj, tiszta, érkezik ó, a vőlegény...” – feltehetőleg a koronázási bevonulás mintáját akarták másolni.
[3]A szláv forma szerint itt következik a pap exhortációja, majd az a két, jegyeseknek feltett kérdés, amit mi jelenleg használunk.
[4]Megalon: Ezután a diakónus.
[5]Megalon: a pap fennhangon.
[6]Megalon lábjegyzete: „A pap a fennhang után csókolás végett odaviszi az Evangéliumos könyvet a jegyeseknek és a násznagyoknak. A Húsvéttól a Mennybementelig terjedő napokon éneklik a Feltámadt Krisztust is háromszor”. – Az Evangéliumos könyv helye tehát először az oltáron van
[7]Szó szerint: fentről való, de így is helyes, hiszen az a mennyet jelenti.
[8]Megalon lábjegyzete: Egyházi könyveink szövegei folyamatosan komolyan deklarálják. És a megkoronázás is megköveteli, hogy a szent hajlékban történjen, és nem háznál vagy szállodában.
[9]Megalon zárójelben: vagy: püspökünkért.
[10]Rohály atya verziója. Szó szerint ’akik most összekapcsolódnak egymással a házasság közösségére’.
[11]A σωφροσύνη rengeteg mindent jelent, de leginkább olyan életvitelt, amit a bölcsesség, mértékletesség, tartás, józan belátás, kitartás, tisztaság, szerénység jellemez. Ne feledjük el, hogy akkoriban sokkal fiatalabban házasodtak! A szószerinti „méh gyümölcse” utalás Erzsébet köszöntésére. Az Üdvözlégy (Örvendezz) Máriá-ban ugyan megszoktuk, de abból kiszakítva magyarul nagyon idegenül hangzik Én erre használnám a gyermekáldást, végül is azt jelenti. Az όφελοςnyereséget, hasznot, előnyt jelent.
[12]A παρέχω átad, megad, de lehet ajándékoz-nak is fordítani. Itt a δωρώ áll, az mindenképpen ajándékoz Az ευτεκνία azt jelenti, hogy valakinek sok és/vagy jó gyermekei vannak. A διαγωγή életvitelt jelent (nem ζωή/βίωση).
[13]Szó szerint: ’hozzád illő/tartozó... az Atyához, a Fiúhoz és a Szentélekhez’.
[14]Szó szerint párosítás, összekapcsolás, összekötés, összeházasítás; a szövegkörnyezet alapján választottam inkább a fenti megoldást.
[15]Ahogy az eljegyzésben írtam, ez az ige alapjelentésében kiválaszt, kinevez, megszab, előír. Itt úgy kell elképzelni, mint egy ókori megmásíthatatlan királyi rendelet kiadását, ami ugyanakkor azonnal meg is valósul.
[16]Mármint Rebekka szülöttjét.
[17]A συνάπτω igének van ’házasságot kötök’ jelentése is.
[18]Megint az αναδεικνύω ige – itt ez a jelentésárnyalat tűnik a megfelelőnek.
[19]A Káldi-Neovulgáta Ászenet-nek fordítja.
[20]A szó szerinti ’gyermeknemzés gyümölcseként’ furcsán hatna.
[21]Ennek a szónak van egy olyan mellékjelentése, hogy kiváltképpen elfogad
[22]Megalon jelez egy variánst, ahol birtokos helyett részesesetben áll a névmás.
[23]Szó szerint: ott voltál, jelen voltál (még pontosabban: ott lévén, jelen lévén), de így is jó
[24]Szó szerint: gyermeknemzés.
[25]Az επιστασία felügyeletet, óvó jelenlétet, továbbá gondoskodást jelent. Az angol szövegek védelemnek fordítják.
[26]A σπέρμα itt egyszerűen gyermeket jelent. Innen látszik, hogy már akkor is figyeltek a szóismétlések elkerülésére. Tulajdonképpen az ivadékok is jó lenne, csak nagyon régies, emberre pozitív jelentésben nem használják. Az amerikaiak offspring-et fordítanak: utód, leszármazott
[27]Rohály atya verziója. De nem egyértelmű, hogy a χάρις itt kegyelmet jelent-e, mert lehet jó képesség, jótulajdonság, adottság, erény, stb. is. Az amerikai görögök így adják vissza: „jó hírnevet a gyermekek miatt”, az OCA pedig: „gyerekeik részéről hálát”. A görögöké meggyőzőbb.
[28]Vagy: alattomos támadástól mentesen, megtámadhatatlanul. Ami egyaránt vonatkozhat ördög i támadásra, vagy emberi csalárdságra, csábításra.
[29]άνωθεν, vagyis onnan fentről (de jelzi azt is, hogy Istentől), tehát a „harmat” az isteni kegyelmet is jelöli.
[30]Ezen kívül jelenthet még kövérséget, gazdagságot, jólétet, boldogságot, stb.
[31]Ez is jó, vagy: szükségben levőknek, szükségben szenvedőknek
[32]Tulajdonképpen ez is irgalom, talán azért jobb a könyörület(esség), mert benne van a szánalom is.
[33]A megszokott ’elevenítő’ is jó.
[34]Megalon: És a pap a következő imádságot.
[35]Ugyanaz a jelző, amit az ekténiákban az Istenszülőre vonatkoztatva használunk. A szeplőtelen szóra sajátosabb az αμόλυντοςvagy az άμωμος.
[36]Lehet így fordítani, de nem állapot kifejezéseként (ιερέας), hanem mint aki a liturgia cselekményét végzi (ιερουργός).
[37]Rohály-féle verzió. A τα βιωτικά általánosabb az életszükségleteknél, mindenre kiterjed.
[38]Itt a ποιώ szerepel: teremteni, nem alkotni.
[39]Határozott névelő nélkül, általános a jelentése, teológiailag fontos.
[40]Vagy: immár, esetleg: végre.
[41]Alapjelentése húsból való test. Ezekben a versekben szimpatikusabbak a katolikus bibliafordítások.
[42]Még pontosabban: férjéből.
[43]Vagy: ezért
[44]Megalon lábjegyzete: A Sinai 968 (1426. év), a Vatopedi 934 (1468. év), Patmos 690 (XV. sz.) kézirat éa sok velencei és athéni kiadásban „έζευξεν” áll. Hasonlóan a főpapi kézikönyvekben. Szerintünk nem helyesen. Majd felsorolja a szertartás korábbi mondatait, amelyekben mindig a „συζευγνύω” ige megfelelő ragozott alakja áll, nem kevésbé a Mt 19, 6 mondatát.
[45]Itt egy páli alapelv megvalósulásáról van szó, de a szöveg jobban megmarad az elv szintjén.
[46]Az amerikai görögök minden egyes „áldd meg”-nél áldást adnak
[47]Vagy: pátriárkát.
[48]Megalon lábjegyzete: Ez a mondat gyakran hiányzik a kéziratokban. Hozzátettük a jelen kiadásban, mert megtaláltuk sok kéziratban (Kairó 104 – XIV. század). Alex. Kagkellarios Nagy Euchologionja (Velence, 1752. év) hatszor tartalmazza az „áldd meg”-et.
[49]Lehetne „tengeri szörny”, de a cethalat megszoktuk.
[50]A görög szöveg itt egyszerűbb igéket használ, de magyarul ez itt tökéletes.
[51]Rohály-féle verzió.
[52]Nyilván nésznépről van szó, az amerikaiak is így fordítják. Nehezen érthető, miért ezt a szót használja a görög, hisz az alapjelentése násznagy. Megalon lábjegyzetben meg is jegyzi, hogy a Jón szigeteken sok násznagy szokott lenni, de ebben nincs semmi kivetnivaló.
[53]Szó szerint: (anya)méh gyümölcsét.
[54]A καλλιτεκνία tulajdonképpen az ευτεκνίαszinonímája (ld. 12. lábjegyzet).
[55]Így jobb, mint szó szerint: testek és lelkek egyetértését.
[56]Rohály-féle verzió. Az υψώ alapjelentése emel, főlemel. Itt egyértelműen átvitt értelemben használja (a cédrus volt a legnemesebb fa).
[57]Ugyan szó szerint ’hajtó’ lenne, de itt is átvitt értelemről van szó. Az angol szövegek a szőlőtőket ezért a termésük értelmében, bornak fordítják. Az amerikai görögök így adják vissza: mint gondosan megművelt bort, magyarul talán nemessé érlelt bor lenne.
[58]Megalon lábjegyzete: talán innen származik a szőlő- vagy olajfaágakból való koszorú készítése.
[59]A σπέρμα jóllehet egyes számban áll, de gyűjtőnév is. Lehetne pl.: Ajándékozz nekik (bőséges) kalásztermést. Az amerikai görögök, akik általában ragaszkodtak a pontos fordításhoz, ezt így adják vissza: adományozz nekik gazdag táplálék/élelem készletet.
[60]Szó szerint: világítók (ami a holdat és a napot is magába foglalja).
[61]A görög euchologionok itt nem tartalmaznak háromságos formulát!
[62]A jelenlegi magyar (és sok, a hajdani Osztrák-Magyar Monarchiához kapcsolódó) görögkatolikus euchologionban itt a jegyesek „házassági esküje” következik (ráadásul térdelve). A görög szövegben nincs, a házasság bizánci teológiájától teljesen idegen, sőt azzal ellentétes. Amennyiben a görögkatolikusság feladata képviselni a bizánci teológiát a katolikus egyházon belül, akkor ezt ki kell hagyni.
[63]Ο πλάσας: alkottad
[64]Vagy: oldalából
[65]Ti. feleségként, házastársként
* Ezt mondván, a pap összefűzi a jegyesek jobbját
[66]A αρμόζω jelentése: összeköt, összeilleszt, egyetért, illik hozzá, helyes. Magyarul itt jobban hangzik a ’kösd össze’, a mondat végén ’egyesül’.
[67]Megalon lábjegyzete: a jelenlevők közül egy klerikus, vagy maga a celebráns összefűzi az új jegyesek jobbját. Egyesek a jobb kéz kisujjait fűzik össze egymásba akasztva – furcsa.
[68]Megalonban: egyesítsd őket egy testté. És hozzáteszi lábjegyzetben, hogy az előző kiadásban levő „Koronázd őket egy testté” helyett. Teológiailag a koronázd (vagy: koszorúzd) őket egy testté helyesebb. A megkoronázás magába foglalja az egyesítést, de kiterjed a közös élet egészére.
[69]Szó szerint: méh gyümölcsét.
[70]Megalon lábjegyzete: egyes szövegek hozzáteszik: „és feddhetetlen életvitelt...” mint a diakónus a békességi ekténiában. Rohály atya egy ilyen kiadásból dolgozott
[71]Szintén szerepelt már
[72]Megalon lábjegyzete: „A koszorúk szokásosan vagy örökzöld növényekből vannak (olajfa, mirtusz, stb.) vagy narancs és citrom (műanyag) művirágból (!!!!) A múlt századokban aranyból, ezüstből vagy más fémből voltak. A templomban tárolták a gyertyákkal és egyházi korona formájuk volt.”
[73]Mikron: És a pap vevén a koszorúkat/koronákat, megkoronázza először a vőlegényt, mondván. Megalon: És az Amen után... ugyanaz
[74]Megalon lábjegyzetben: A Barberini kódexben ez a fennhang található: Megkoronáztatik Isten szolgája N. enyészhetetlenség koronájával/koszorújával, az Atyának...
[75]Ez azt feltételezi, hogy a koronázáskor nem teszi a jegyesek fejére a pap a koronákat, csak felette tartja. Teológiailag a koronázásnak és az azt követő háromszoros áldásnak van jelentősége. A gesztusok, illetve a koronázás szövegének háromszoros ismétlése másodlagos, a papnak is van bizonyos szabadsága (és a körülmények is befolyásolhatnak), így nem célszerű aprólékos, kötelező jellegű rubrikát adni.
Egy javasolt forma: a pap a koronával megérinti a vőlegény, majd a menyasszony fejét/homlokát, majd keresztet jelez vele a vőlegény fejére és felteszi azt. Hasonlóan a menyasszonnyal. Ezután háromszor megáldja őket.
[76]Megalon: Ezután megáldja őket, háromszor mondván.
[77]A koronákkal ugyan lehet keresztet jelezni a jegyesek feje fölött, de az nem megáldás, csak szimbólum. A koronákkal koronázunk. Az egész megáldására pedig itt kerül sor, tulajdonképpen ez az epiklézis.
[78]Megalon:És ez után az Apostol prokimenje. 8. hang
[79]Szó szerint: napok hosszúságát. Magyarul ezt nem használjuk, de a jelentése: hosszú életet. Lehetséges változat is: ...és hosszasan/bőségben megadtad nekik.
[80]A Megalon középre pirossal csak ennyit ír: 5. fej. 20. Előtte tesz egy lábjegyzetet, hogy az Ökumenikus Pátriárkátus által kiadott Újszöv. szerint. A Sinai 958. (X. sz.) kézirat olvasmánya a Zsid 12, 18-13,8.
[81]A Megalon lábjegyzete: A Sinai 981 (XIV. sz.) kéziratban hiányzik a mondatrész: „az asszony pedig tisztelje férjét.” Ettől eltérően a Pantaleimón monostor 380 (XVI. sz.) hozzáteszi: „...ez ugyanis helyes és kedvesen fogadott az Úr és angyalai előtt”.
[82]A Megalonban az Apostol után rögtön csak ennyi áll: Alleluia. (pirossal) 5. hang és a vers. Majd pirossal: A János szerinti evangéliumból. 2. fej. 1. A Mikron a főszöveget követi, csak a „Békesség neked, felolvasónak!” után jön a rubrika: És éneklik az Alleluiáriont. 5. hang. Alleluia (3-szor) és a vers
[83]Így Zsoltároskönyvben. Pontosabb lenne: Te, Uram, bárcsak megőriznél és megtartanál minket!
[84]Szó szerint: Felolvasás a János szerinti szent Evangéliumból.
[85]Megalon lábjegjegyzete: Kalavrytiben és Ileiasban ekkor bort önt a pohárba
[86]Megalon ismét hozza, hogy a pátriárkátus szövegét használja
[87]Itt az έλεος jelentését egy görög magától érti, más nyelvekre meg nem lehet jól lefordítani. Az angolok egyszerűen „mercy”-t írnak. A Feríz-féle fura megoldás nem jó: nem kegyelemről van szó, hanem irgalomról, annak a teljes görög jelentésében: Isten kezében, gondviselésében, könyörületességében vagyok (de ott is akarok lenni!). Még a Rohály-féle verzió a legjobb: irgalomra találásáért. Bár a találni ige nem szerencsés.
[88]A Megalon szokás szerint csak az ekténiák kezdő szavait írja le, ennél az utolsónál is így jár el, az „üdvösségéért” után viszont beteszi a gyakran tartalmazott „επισκέψεως”-t. Ez kellene, de nagyon nehéz visszaadni. Ma látogatást jelent, az ógörögben felügyeletet, magát a látogatót, orvosi körökben az orvos odautazását a beteghez vagy az orvosi vizsgálat honoráriumát, illetve udvariassági és egyéb célú látogatást. Rohály szerint: „isteni gondviselésben részesüléséért”, kb. ezt jelenti. Vagyis hogy Isten folytonosan legyen mellettük.
A Megalon ezután a következő rubrikát hozza: És megemlékezik az újházasokról. Majd hozzáfűz egy lábjegyzetet: Sok pap a násznagyról is. Semmi akadálya nincs. Az ilyen szövegekre inkább ez illik: „És megemlékezik [a pap] akiről akar”.
[89]Szó szerint: és a körülálló népért, mely nagy és gazdag/bőséges irgalmat vár tőled.
[90]Megalon: Ezután a pap fennhangon:
[91]Az ευδοκώ alapjelentése: kedvesen fogad, beleegyezik.
[92]A szertartás során mindig a Zsid 2,7 jelentése kerül elő.
[93]Itt is az ευδοκώ ige áll felszólító módban. Az ακηλίδωτος szó szerint folt nélküli, makulátlan, de elsősorban a tiszta voltra utal. A διαμένωaz ógörögben inkább maradni valahol, lakni.
[94]Ez egy nehéz szó. Az amerikaiak érettnek fordítják. A bőséges értelmében használják (pl. a bőséges tejet adó tehén), én teljes öregkornak fordítanám, vagyis ami minden szempontból termékeny, élményekben gazdag, befejezett, hogy úgy mondjam, készen áll hiányérzet nélkül a halálra.
[95]Szó szerint: irgalmazás. Ritkán használ a görög főnévi igenevet főnév helyett.
[96]Innentől a szertartás az előszenteltek liturgiájának a szerkezetét követi.
[97]A „Hogy életünket keresztény módon...” ekténia nem szerepel a görög szövegben. Talán az új közös élet kezdetén nem akarták beletenni a halál gondolatát
[98]Megalon: És a nép a Miatyánk-ot. Ez mindenképpen helyesebb, mint hogy a felolvasó egyedül mondja.
[99]Sajnos itt hibás a megrögzült gyakorlatunk. Ha a felszólítás az egész közösséghez szól, mint itt, akkor többes szám első személyt használunk és a papnak is meghajtott fejjel kell mondania az imát. Ha hívek egy csoportjához szól, akkor többes szám második személyben áll.
[100]Megalon folytatja: és a diakónus ezt mondva. Betold egy lábjegyzetet: Bort tartalmaz vagy (mint Cipruson, Mesolongionban, Makedóniában, Peloponnésszoszon, Kerkyrán és másutt) kenyeret is. Az Athan. Lavra 21 (1536-ból) a boros poháron túl utal méz és mandula poharára is, amit „először” hoznak és „utána a borét”. – Ezek túlburjánzások, amik a liturgia hiányos ismeretéből fakadnak. A kenyér még érthető lenne (bár a jelenlegi praxis alapján itt akkor is téves), de pl. a románok ma már kenyér helyett babapiskótát etetnek az ifjú párral ekkor...
[101]Szó szerint: minden általad teremtett [dolog]) koronáját/koszorúját
[102]Megalon lábjegyzete: „Az új házasok, írja egy régi másolat, a szent ajtók előtt állnak. Az oltáron fekszik egy, előre megszentelt áldozatot tartalmazó kehely, két koszorú és egy borral teli üvegpohár.” Az ősi időkben az újházasok ebben a házasságkötésben részesültek a szentáldozásban. A közös pohár a másodházasságúak és a az arra nem képesek [tehát nem keresztények, vagy pl. protestánsok, akik nem áldozhattak] számára volt.
[103]Szó szerint a házasság közösségére összekapcsoltaknak.
[104]Magyarban nem igazán használjuk konzekvensen a lélek és szellem szót, szóval a πνευματική/spirituale lehet szellemi és lelki is
[105]Megalon rubrikája: Ekkor a pap kezébe véve a poharat, odaadja (1.lj.) nekik háromszor, először a férjnek és ismét az asszonynak, és mialatt a vőfély hátul tartja a koszorúkat, megfogva [őket] kör alakban körülvezeti (2. lj.). És énekli a pap vagy a nép (3.lj.) a jelen tropárokat, 5. hangon. 1.lábj.: Mondva „üdvösség kelyhét veszem és az Úr nevét segítségül hívom.” (pontosabban az igék jövő időben állnak!) A Nemzeti Könyvtár 670. kódexe (XII. sz.) szerint „a pap... mondva: Közös poharat fognak inni, akik isznak élni fognak, és hosszúéletűek lesznek”. Akhaioílidos megye bizonyos falvaiban egyes papok ezt mondják: „Krisztus testét vegyétek...” Tanúskodik arról, hogy hajdan a jegyesek a szentáldozásban részesültek. 2.lábj. És táncot lejtenek [ez a ’körmenetet’ jelenti az asztalka körül, egyben jelez bizonyos (téves) értelmezést, miszerint ez a háromszoros körmenet egyfajta „szent tánc” lenne, nyilván a következő tropárból véve az ötletet. A liturgikusok ma is vitatkoznak rajta. Viszont abban egyetérthetünk, hogy nem tánclépésben tették meg soha ezt]. 3.lábj.: Azokon a parókiákon ahol kateketikai (egyházi) iskolák működnek, a tanulófiúk vagy lányok énekelnek.
[106]Sem itt, sem az amerikai görögök, sem az ottani oroszok nem írnak arról, hogy epitrachelionnal fűzi össze a kezüket.
[107]Szó szerint: táncolj, de itt megengedhető egy értelmezett fordítás, ahogy az amerikai görögök is teszik (táncold az örömet).
[108]A Megalon lábjegyzete: Ebben az ünnepélyes pillanatban a meghívottak a körültáncolt fiatalpárra virágokat, pénzérméket [ez régi ötdrachmás volt], rizsszemeket, cukorkákat, és egyebeket szórnak. Előnyben részesítjük, hogy egyedül csak virágot [szórjanak].
[109]Szó szerint: megkoronáztattatok.
[110]Így is jó, szó szerint: járjatok közben az Úrnál.
[111]Igehirdetése. Vagyis vértanúhalálukkal prédikálták a Háromságot.
[112]Megalon lábjegyzete: Sok kódexben a jegyesek efféle körbevezetéséről semmilyen említés nincs. Ilyen eltérések figyelhetők meg az éneklendő tropároknál is.
[113]A όρος sok mindent jelent: határ, végállomás, körülhatárolt elrendezés, az amerikaiak ösvénynek fordítják, ami helyes, mert tulajdonképpen a törvény által kijelölt/meghatározott élettérről van szó; ηυδόκησεν, múlt időben: mert így tetszett Istennek/így fogadta Isten kedvesen.
[114]Az amerikai görögök itt piros kereszttel jelzik, hogy a pap áldást ad
[115]Szószerint. Lehetne: járás-kelésüket vagy minden lépésüket, talán magyarosabb, de erőltetettnek tűnik.
*Itt a pap leveszi a fejükről a koronákat, és leteszi azokat az asztalra.
[116]Vagy: vedd vissza/fel.
Megalon lábjegyzete: A templomok arany és ezüst koronáinak használata fennmaradt Makedónia, Thrákia és Kis-Ázsia sok részén. Szintén Ipiroszban, Romániában (görög közösségek) és másutt.
[117]Ezek eléggé szinoním szavak. Az άμωμος emellett jelent hibátlant, tökéleteset, szennytelent.
[118]A Megalon itt ismét Fejünket hajtsuk meg-et ír, a Mikron nem, ez utóbbi a helyes.
[119]Megalon: És ismét imádkozik a pap.
[120]Szó szerint: aki az élet oka.
[121]Itt a pap áldást ad.
[122]Megalon lábjegyzete: Ekkor történik a kezek összefűzésének feloldása a pap részéről az Evangéliumos könyv közbetétele által [ez elég homályos, olyan, mintha ekkor csókolásra odaadta volna nekik a pap az Evangéliumos könyvet.]
[123]Megalon rubrikája: Ekkor bemennek [ez is homályos, úgy tűnik, a pap és a diakónus a szentélybe], és éltetik [itt lábj.] őket. És miután megcsókolták egymást, a pap a végső elbocsátást végzi ily módon. A lábjegyzet: Az újházasoknak hosszú életet kívánnak, először a klerikusok, majd a szülők, a rokonok, a barátok, és mindenki, aki eljött a szentség szertartására. Gyakran az ima előtt mindannyian megcsókolják az Evangéliumos könyvet, a koszorúkat és az újházasokat.
[124]A jelenlétre egy nagyon fura szót használ, az elterjedést, ami arra akar utalni, hogy Krisztus ugyanígy van jelen minden esküvőn.
[125]A görög szövegek nem említik a templom védőszentjét.
[126]A Megalon lábjegyzete: Nem ritkán az elbocsátás után és mialatt a meghívottak megcsókolják az Evangéliumos könyvet, stb., a papok a kántorokkal együtt ezzel egyidőben éneklik lassan: „A Vörös-tenger hajdan a szeplőtelen ara képét...”. A XVI. sz. előtti kézírásos kódexek szerint ezt a „Az emberi nemből kisarjadzott...”-tal és a Damaszkuszinak más isteszülői sztichiráival együtt éneklik az ünnepi menet templomból való kivonulása (pontosabban átvonulása) alatt.
[127]Örömmel látom, hogy nem szerepel a pohártörés. Amellett, hogy Görögországban nem gyakorolják, ez a zsidó esküvői szertartásból került a XI. sz. körül az Egyházba. Bár a rabbik igyekeztek erre a ’rítusra’ lelki jelentést aggatni, eredetileg pogány szokás volt.