Ima a koronák feloldására
a nyolcadik napon[1]
Könyörögjünk az Úrhoz.
Urunk, Istenünk, aki megáldottad az esztendő koszorúját, és átadtad ezeket a koronákat, hogy a házasság törvénye szerint egymással házasságra lépőkre helyezzük, mintegy az önmegtartóztatás megérdemelt jutalmaként nyújtva át nekik azokat, minthogy tisztán léptek az általad törvényileg elrendelt házasságra[2]. Temagad, ezeknek a koronáknak a feloldásában[3] is áldd meg a házasságban egymással egybekelteket, és őrizd meg megbonthatatlannak házastársi egységüket, hogy mindenkor hálát adhassanak a te szentséges nevednek, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön örökké. Amen.
Békesség mindnyájatoknak!
Fejeteket hajtsátok meg az Úrnak.
Miután szolgáid, Urunk, egyetértőknek bizonyultak és elvégeztük a galileai Kánában történt menyegző szertartását, és eltévén[4] annak szimbólumait, neked dicsőséget viszonzunk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön örökké. Amen.
És következik az elbocsátás.
[1]Általában rögtön a koronázás végén tartják.
[2]Az imából kitűnik Sztudita Szt. Tivadar hatása: a koronák a szüzesség után kötött, egyszeri házassági szerelem szimbólumai.
[3]A feloldás tulajdonképpen letételt jelent. Vagyis, mivel a megkoronázás szertartása végén már levették azokat, így fizikailag nem is hordták a koronákat az újházasok, lelkileg igen, nyolc napon át, mintegy a házasság ünnepének utóünnepe alatt.
[4]Szó szerint: elrendezve%helyére rakva.