A jelenlegi magyar euchologionban ezek az imák részlegesen találhatók meg, konkrétan a születés utáni 8. és a 40. nap imádsága, az első a keresztelés bevezetésként, a második a végén.
Az imádságoknak van egy archaikus jelentés árnyalata, ami még kapcsolódik a zsidó szokásokhoz. Kritikus szemmel nézve a tartalomban is találhatunk nem egészen logikus részeket, sőt egy esetben teológiailag sem egyértelmű a megközelítés.
A születés napján mondott ima a gyakorlatban rendszerint elmarad. Látásmódja kettős: bűnbánati és mérsékelten örömteli. A bűnbánat oka egyrészt a zsidóságból örökölt vízió, miszerint a szülés, és általában minden, vérfolyással kapcsolatos jelenség tisztátalanná tesz, másrészt kimondatlanul, de ténylegesen az eredeti bűn. Ezt ellensúlyozná a teremtésben a sokasodásra adott isteni parancs, illetve az asszony egészségéért, felépüléséért mondott könyörgések.
Egy sajátos téma a láthatatlan ellenségek elleni hangsúlyos fohászok. Lehet, hogy itt is archaikus elképzelés húzódik meg a háttérben, miszerint az újszülött lelkét ellenséges szellemek akarják birtokba venni, illetve a szülő asszonyt is, ami utalhat az esetlegesen fellépő pszichológiai zavarokra a szülés után. Tény, hogy spirituális szempontból a megszületett, de a keresztségben még nem részesült gyermek nem élvezi a szentség védelmét, ezért jogosak az isteni oltalmat kérő imák.
Mindenesetre nagyon hiányzik a szövegből Jézus hasonlata, amit az apostoloknak az asszony öröméről mond, „mert ember született a világra” (Jn 16, 21). Illetve kérdéseket vet fel, miért kellene eleve tisztátalannak és így a bűnnel kapcsolatban levőnek tartani azt, ami természetes...
A zsidóságnál a születés utáni 8. napon történt a körülmetélés, ami egyben a névadást is jelentette. Minthogy Krisztus is alávetette magát ennek a törvénynek, érthető, hogy az Egyház keresztény értelemben átvette a névadás szokását. Ahol azonban megtartják ezen a napon, gyakran a szülőházhoz megy a pap. Ekkor mondja ki a pap először a gyermek nevét, a körülmetélést pedig felváltotta a gyermek megjelölése, „megpecsételése” a kereszt jelével. Gyakran nem a 8. napon történik ez a rövid szertartás, hanem közvetlenül keresztség előtt. Nehezen érthető, hogy miért a Találkozás ünnepének tropárját éneklik ez alkalommal.
A zsidóságnál a 40. napon járt le a szülőasszony tisztulási ideje, mely alkalomból áldozatot kellett bemutatnia, illetve amennyiben az első fiúgyermekét szülte, egy másikat annak „megváltásáért”. Régebben szokás volt, ma csak bizonyos helyeken tartják meg, hogy a szülés után 40 napig az asszony nem megy a templomba, és ekkor végzik ezt a szertartást. Gyakran a keresztelés végéhez kapcsolják. A szöveg éppen ezért variánsokat ad arra az esetre, ha már megtörtént a gyermek keresztelése, vagy ha még nem.
A szertartás a 40 napos Krisztus példáját tartja szem előtt, akit szintén bevezettek a templomba. A második főhajtási ima olyan, mintha szövegromlásnak lennénk tanúi. A parázsfogóra tett utalás nem egészen logikus a szövegkörnyezetben, mivel az az Eukharisztia előképe. Igaz, hogy a Találkozás ünnepének egyik ószövetségi olvasmánya Izaiás meghívása, és valószínűleg a megtisztítás témája került be oda és ebbe a szertartásba is, de kissé erőltetettnek tűnik. A görög szövegben nem szerepel a végén az asszony megáldása (egy, a bizánci formától eltérő formával) és szenteltvízzel való meghintése.
A vetélés utáni imádság szigorúan bűnbánati és bűnbocsánatot kérő, ami a szándékos és nem szándékos vétkek közé sorolja a vetélést. Hogy ilyen esetben szükséges egy általános: tisztulást, bűnbocsánatot, megerősítést és védelmet kérő ima, lelki szempontból teljesen egyértelmű. A teológiai probléma egyrészt, hogy lehet-e azonos szinten kezelni a szándékos és nem szándékos bűnöket? Másrészt lehet-e gyilkosságnak tekinteni a spontán vetélést, amikor egyáltalán nem bizonyos, hogy az „anya teste” a felelős a magzat haláláért, történhet egyszerűen a magzat más saját betegségéből vagy a szervezete gyengeségéből? Eközben a ’szándékos’ vetélés, vagyis az abortusz tényleges gyilkosság és nagyon súlyos bűn, aminek megbocsátásához nem elegendő egy ilyen általános ima, az legfeljebb előkészület lehet a gyónáshoz, bár ilyen súlyos bűnök esetében a gyónás után célszerű a szent kenetben is részesülni. Az ima gyakorlati alkalmazásában mindenképpen finomítani kell a konkrét szövegen.