Elöljáróban

Több mint száz évvel a hajdúdorogi egyházmegye felállítása után a bizánci liturgikus könyvek magyar nyelven még mindig hiányosan állnak csak rendelkezésre. A meglévő szövegek igen gyakran szintén hiányosak, bizonyos szentségeknél pedig egyértelmű a római katolikus szemlélet befolyása, olykor térhódítása. Valószínűleg egyes részeket nem is görögből, hanem egyházi szláv nyelvből fordítottak.

Ezért mind tudományos, mind pasztorális, mind ökumenikus szempontból fontosnak tartom eleinte a szentségek, nagyobb szertartások, idővel pedig a teljes euchologion lehető legszöveghűbb lefordítását. Munkámat a Hajdúdorogi Egyházmegye felállításáért küzdő, azért bármilyen áldozatot hozott hívek és papok emlékének ajánlom. Ezek során a következő szempontok vezetnek:

1. A bizánci szertartás textus receptus-a görög nyelvű, tehát egész bizánci liturgiánk etalonja, aminek prioritást kell adni minden helyi vagy nemzeti szokással szemben.

2. A katolikus egyház nemzetek felettiségéhez hasonlóan a bizánci rítus is nemzetek feletti. A mai ortodox világ pontosan ellenkezőleg viselkedik, „nemzeti egyházakban” gondolkodik, aminek természetesen megvannak a hatásaia szertartások végzésére (sajnos ez a szemlélet megjelenik görögkatolikus egyházakban is). Alapelv, hogy a saját nyelv feltétlen biztosítása mellett minden helyi, „nemzeti” szokásnak, „hagyománynak” csak akkor van létjogosultsága, amennyiben a görög alapszöveg szellemiségével, teológiájával, előírásaival nem ellenkezik. A vallás önazonosság demonstrálására, pláne politikai célokra való használata súlyos bűn.

3. Ugyanakkor a nem lényegi részeknél, gesztusoknál, a meglehetősen elnagyolt rubrikák alkalmazásánál a bizánci rítus meglehetősen tág teret kínál a helyi szokások használatára, amennyiben az teológiailag is indokolható és összhangban van a bizánci teológiai megközelítéssel. Ebbe belefér akár új imák, áldások bevezetése, amit egyébként a megváltozott élet is indokol (150 éve még nem volt gépkocsi, amit megáldhattak volna).

4. Jelenleg a nagy imádságos könyvnek kéziratban van meg egy magyar fordítása, melyet Rohály Ferenc atya készített az ötvenes évektől kezdve. Páratlan munkát végzett, amiért a mennyben bizonyára megkapta megérdemelt jutalmát. Ugyanakkor a lehetőségei és az eszközei is korlátozottak voltak, így fordítása, bár támpontul tud szolgálni, pontosításra szorul. A magyar ortodox egyház Berki Feríz fordítását használja. Ugyan törekszik a szöveghűségre, egyes nehezebb részeket egyszerűen átugrik, a szóhasználata nagyon régies, mai füllel sokszor nehezen érthető, valamint bizonyos helyeken nem a görög, hanem az orosz szokásokat és szövegeket alkalmazza (ez utóbbi különösen szembetűnő a gyónásnál). A görögkatolikus euchologion (’szerkönyv’), mint említettem, számos, akár lényegi részt is elhagy, különösen szembetűnőez a keresztségnél a vízszentelés elhagyásával, a koronázásnál (házasságkötés) és a szent kenetnél.

Egyelőre a szent kenet, majd az eljegyzés és koronázás, valamint hamarosan a keresztség és bérmálás munkaverzióját jelenítem meg. Ezek fordításának alapja az Apostoliki Diakonia 2015-ös Μικρόν Ευχολόγιον-ja, összevetve más görög euchologionokkal és fordításokkal.

Jogi nyilatkozat

A jelen fordítások a hozzátartozó nyelvészeti és teológiai magyarázatokkal együtt a fordító szellemi tulajdonát képezik, amelynek bármiféle – teljes vagy részleges – felhasználásához a szerző kifejezett és írásbeli engedélye szükséges. Minden korábban megadott felhasználási engedély a mai napon, 2020. április 20-án hatályát veszti.

Dr. Papp Szabolcs