a nagyszombat esti nagy alkonyati zsolozsmán Bazil liturgiával
Pap (bezárt királyi ajtóval, az oltárnál, teljes liturgikus díszben): Áldott az Atya és Fiú és Szentléleknek országa most és mindenkor és örökkön-örökké! Nép:Ámen. Jertek imádjuk a mi királyunkat és Istenünket! Jertek imádjuk Krisztust, a mi királyunkat és Istenünket! Jertek boruljunk le és imádjuk magát Jézus Krisztust, * a mi királyunkat, Urunkat és Istenünket!
A pap az ikonosztázion előtt halkan mondja az esti papi imákat.
103. zsoltár Áldjad, én lelkem, az Urat, * Uram, Istenem, fölötte fölséges vagy! * Dicsőítésbe és ékességbe öltöztél, * köntösként világosságot öltöttél magadra, * kiterjeszted az eget, mint sátortetőt. * Ki befödöd vizekkel annak felső részeit; * ki felhőket teszel fogatoddá, * ki a szelek szárnyain jársz. * Angyalait szélvésszé teszi, * és szolgáit égető tűzzé. * Ki a földet szilárd alapra helyezted, * nem fog ingadozni örökkön örökké. * A vízmélység öltözet gyanánt födte azt, * a hegyeken vizek állottak. * Feddésed elől elfutottak, * mennydörgésed szavától megijedtek. * A hegyek fölemelkedtek, a völgyek alászállottak * azon helyre, melyet nekik alapítottál. * Határt szabtál, melyet nem fognak áthágni, * és nem térnek vissza a földet elborítani. * Ki forrásokat fakasztasz a völgyekben, * a hegyek között folynak a vizek. * Iszik azokból minden mezei vad, * szomjasan utánuk sóvárognak a vadszamarak. * Azok mellett fészkelnek az égi madarak, * a kősziklák közül szózatot adnak. * Fönséges hajlékodból megöntözöd a hegyeket, * műveid gyümölcsével jóllakik a föld. * Füvet sarjasztasz a jószágnak, * és kalászokat az emberek szolgálatára, * hogy kenyeret termeljenek a földből, * és bor vidámítsa az ember szívét, * hogy arcát olajjal derítse föl, * és kenyér adjon erőt az ember szívének. * Teleszívják magukat a mező fái * és a Libanon cédrusai, melyeket ültetett. * Ott raknak fészket a madarak, * tetejükön tanyázik a gólya. * A magas hegy a szarvasok, * a szikla a nyulak menedéke. * A Holdat időmértékül teremtette, * a Nap ismeri lenyugtának idejét. * Sötétséget támasztasz és éj van. * Leple alatt mind kimennek az erdei vadak, * a prédáért ordító oroszlánkölykök, * melyek az Istentől várják étküket. * Fölkel a Nap, s ők összegyűlnek, * és tanyáikon szenderegnek. * Kimegy az ember munkájára és dolgára napestig. * Mily nagyszerűek a te műveid, Uram! * Bölcsességedben alkottál mindent, * betöltik a földet teremtményeid. * Ez a nagy és széles öblű tenger, * hemzseg benne számtalan élőlény, * a kicsiny állatok a nagyokkal. * Ott járnak a hajók, s a cethal, * melyet azért alkottál, hogy játszadozzon benne. * Mindnyájan tőled várják, hogy eledelt adj nekik alkalmas időben. * Te adsz nekik, ők gyűjtenek, * ha megnyitod kezedet, mindnyájan betelnek jóságoddal. * De ha elfordítod arcodat, megrendülnek, * ha megvonod leheletüket, kimúlnak és a porba visszatérnek. * Ám ha kiárasztod Lelkedet, életre kelnek, * és megújítod a föld színét. * Legyen az Úré a dicsőség mindörökké! * Lelje örömét műveiben az Úr, * aki rátekint a földre és megrendíti azt, * a hegyeket megérinti és füstölögnek. * Énekelni fogok az Úrnak életemben, * zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek. * Legyen kellemes számára beszédem, * én pedig az Úrban fogok gyönyörködni. * Fogyjanak el a bűnösök a földről, * és a gonoszok úgy, hogy ne is legyenek! * Áldjad, én lelkem, az Urat! Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké! Ámen. Alleluja, alleluja, alleluja, dicsőség néked, Isten! (3x) Pap (a zárt királyi ajtó előtt): Békességben könyörögjünk az Úrhoz! Nép: Uram, irgalmazz! Pap: A mennyei békéért és lelkünk üdvösségéért könyörögjünk az Úrhoz! Nép: Uram, irgalmazz! Pap: Az egész világ békességéért, Isten szentegyházainak jólétéért és mindnyájunk egyesítéséért könyörögjünk az Úrhoz! Nép: Uram, irgalmazz! Pap: Ezen szent hajlékért s mindazokért, kik ide hittel, buzgósággal és istenfélelemmel járnak, könyörögjünk az Úrhoz! Nép: Uram, irgalmazz! Pap: Szentséges főpásztorunk, N. pápáért, Istenszerető N. metropolitánkért, N. püspökünkért, a tisztes áldozópapságért, a Krisztus-szerinti segédlő papságért, az egész egyházi rendért és a népért könyörögjünk az Úrhoz! Nép: Uram, irgalmazz! Pap: Ezen városért (községért), minden városért, községért és vidékért, s az azokban lakó hívekért könyörögjünk az Úrhoz! Nép: Uram, irgalmazz! Pap: A levegőnek kedvező mérsékletéért, a föld terményeinek bőségéért és békességes időkért könyörögjünk az Úrhoz! Nép: Uram, irgalmazz! Pap: A hajózókért, utazókért, betegekért, fáradozókért, foglyokért s ezek szabadulásáért könyörögjünk az Úrhoz! Nép: Uram, irgalmazz! Pap: Hogy mentsen meg minket minden aggódástól, haragtól és szükségtől, könyörögjünk az Úrhoz! Nép: Uram, irgalmazz! Pap: Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket, Isten, a te kegyelmeddel! Nép: Uram, irgalmazz! Pap: Legszentebb, legtisztább, legáldottabb dicső királynénkat, az Istenszülő és mindenkorszűz Máriát minden szentekkel együtt említvén, önmagunkat, egymást s egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk! Nép: Néked Uram! Pap: Mert téged illet minden dicsőség, tisztelet és imádás, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Nép: Ámen.
1. hang Uram, tehozzád kiáltok, *hallgass meg engem; *figyelmezz imádságom hangjára, *midőn tehozzád kiáltok; *’hallgass meg engem, Uram! Igazodjék fel az én imádságom, *mint a tömjénfüst a te színed elé, *kezeimnek fölemelése *esti áldozat gyanánt! *’Hallgass meg engem, Uram!
A MI ESTI IMÁDSÁGAINKAT * fogadd el, szent Urunk, * és add meg bűneink bocsánatát, * ki a feltámadást *’ kinyilatkoztattad nekünk!
KERÜLJÉTEK MEG NÉPEK A SIONT, * és vegyétek körül falait, * dicsérjetek az ott halottaiból föltámadott Üdvözítőt, * mert ő a mi Istenünk, *’ aki bűneinkből megváltott minket!
JERTEK, Ó NÉPEK, * énekeljük, és leborulva imádjuk Krisztust,* dicsőítvén az ő halottaiból való feltámadását; * mert ő a mi Istenünk, *’ ki a világot megváltotta a gonosznak álnokságától! A TE KÍNSZENVEDÉSED ÁLTAL, Krisztus* a mi szenvedésünktől megszabadultunk * és a te feltámadásod által* az enyészettől megmenekültünk; *’ Urunk, dicsőség néked! MA AZ ALVILÁG SÓHAJTVA KIÁLTJA: * Jobb lett volna nekem, * ha nem fogadtam volna be Mária szülöttjét; * ki hozzám leszállva hatalmamat szétrombolta, * az érckapukat összetörte; * és a fogva tartott lelkeket, * Isten lévén föltámasztotta. * Dicsőség a te keresztednek, Uram, *’ és a te föltámadásodnak!
MA AZ ALVILÁG SÓHAJTVA KIÁLTJA: * Megtört a hatalmam, * egy halottat fogadtam be, mint bármely holtat, * de semmiképpen nem bírom magamnak megtartani, * elveszítem őt a többivel együtt, * akiken már uralkodtam. * Voltak nekem halottaim ősidőktől fogva, * ő viszont mindet föltámasztotta. * Dicsőség a te keresztednek, Urunk, *’ és a te föltámadásodnak!
MA AZ ALVILÁG SÓHAJTVA KIÁLTJA: * Megszűnt a hatalmam; * a pásztort keresztre feszítették, * ő pedig Ádámot föltámasztotta. * Akiken uralkodtam, azokat most elvesztettem. * Kiket elnyeltem, míg erős voltam, * most mind kibocsátottam. * Kiürítette a sírokat a megfeszített, * erőtlen lett a halál hatalma. * Dicsőség a te keresztednek, Urunk, *’ és a te föltámadásodnak!
Dicsőség…6. hang A MAI NAP ELŐKÉPÉT MUTATTA a nagy Mózes, * amikor titokzatosan erre utalt: * „És megáldotta az Isten a hetedik napot”; * mert ez az áldott szombat, * ez a megnyugvás napja, * melyen az Isten egyszülött Fia minden munkájától megpihent, * mert midőn gondviselésszerű halálát elszenvedte, * a szombati nyugalmat testileg megtartotta, * de aztán visszatért arra, ami előbb volt, * nekünk föltámadásával örök életet ajándékozva, *’ mint egyetlen jóságos és emberszerető.
Most és… 1. hang AZ EMBERI NEMBŐL KISARJADZOTT dicsőségét e világnak, * az Istennek szülőjét, * a mennynek ajtaját, * az angyalok dicséretét, és a hívek büszkeségét: * Szűz Máriáténekeljük, * mert ő lett az Istenség ege és hajléka. * Ő törte meg a régi ellenkezést, * ő hozott békét nekünk, * és a mennyországot megnyitá előttünk. * A hitnek ezt az erősségét bírván, * védelmezőnk van a tőle született Urunkban. * Bízzatok tehát, bízzatok Isten népei; *’ mert ő legyőzi az ellenséget, mint erőteljes!
Körmenet felonban tömjénezővel és evangéliumos könyvvel, a kis bemenet imáját mondva. Pap: Bölcsesség igazhívők!
Nép: Enyhe világossága, * a szent és boldog, * és halhatatlan * mennyei Atya isteni dicsőségének, * Jézus Krisztus! * Eljövén a Napnak lenyugvásához * és látván az esteli fényt; * áldjuk az Atyát * s a Fiút, és a Szentlélek Istent! * Mert te méltó vagy, * hogy minden időben, * szent hangon énekeljünk tenéked, * Isten fia, * ki éltet adsz a világnak; * miért is ez a világ dicsőít téged.
Kivonulás könyvének olvasása (13,20-15,19)
Elővers: Énekeljünk az Úrnak, * mert dicsőségesen fölmagasztaltatott. Dániel könyvének olvasása (3,1-88)
Elővers: AZ URAT ÁLDJÁTOK, * és magasztaljátok őt *’ mindörökké!
Pap:Mert szent vagy te, mi Istenünk, és téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Nép:Ámen.
Nép: Akik Krisztusban * keresztelkedtetek, * Krisztusba öltözködtetek. *’ Alleluja! (3x) Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké! Ámen. Krisztusba öltözködtetek. *’ Alleluja! Akik Krisztusban * keresztelkedtetek, * Krisztusba öltözködtetek. *’ Alleluja!
Pap:Figyelmezzünk! Békesség mindnyájatoknak! Bölcsesség, figyelmezzünk! Prokimen, 8. hang Kántor: Az egész föld imádjon téged és énekeljen néked, * s mondjon dicséretet a te nevednek! Nép: Mondjon dicséretet a te nevednek! Pap:Bölcsesség! Felolvasó:Szent Pál apostol Rómaiakhoz írt levelének olvasása (6,3b-11) Pap:Figyelmezzünk! Felolvasó: „Testvérek…” Pap:Békesség néked! Bölcsesség, Figyelmezzünk! Alleluja helyett prokimen, 7. hang, mialatt a papság (és a templom) fehérbe öltözik. Nép: Keljföl Isten, * ítéld mega földet, * mert te örökségül *’ bírod a nemzeteket! Elővers: Isten megáll az istenek gyülekezetében, és ítéli abban az isteneket. Elővers: Meddig ítélkeztek álnokul, meddig pártoljátok a bűnösöket? Elővers: Védjétek meg az árva és a szűkölködő jogát, szolgáltassatok igazságota megalázottnak és a szegénynek! Elővers: Mentsétek meg a nyomorgót és a szegényt, és szabadítsátok ki a bűnös kezéből! Elővers: De ők nem tudják ezt és nem értik, sötétségben járnak, rendüljön meg a föld minden alapja. Elővers: Én mondtam: istenek vagytok és a Magasságbeli fiai mindnyájan, mégis meghaltok mint emberek, és mint a főemberek bármelyike, elhullotok. Pap:Bölcsesség, igazhívők! Hallgassuk a szent evangéliumot, szent Máté evangéliumának olvasása! (Mt 28, 1-20) Nép: Dicsőség néked, Uram! Evangélium. Nép: Dicsőség néked, Uram! Tovább a szokott módon Szent Bazil liturgiája. Kerub-ének helyett 8. hang, mintadallam: HALLGASSON * MINDEN EMBERI TEST, * és félve és rettegve álljon, * és semmi földit magában ne gondoljon. * Mert a királyok Királya * és az uralkodók Uralkodója jön, * hogy magát feláldozza, * és a híveknek eledelül adja. ** Nagy bemenet. Előtte mennek az angyali rendek, * az összes Kezdetek és hatalmak, * a sokszemű Kerubok és a hatszárnyú Szeráfok, * arcukat elfödve és ezen éneket hangoztatva: * Alleluja, alleluja, alleluja. „Valóban méltó…” helyett a kánon IX. irmosza:
Amboni ima után lítiai kenyéráldás: Pap:Könyörögjünk az Úrhoz! Nép:Uram irgalmazz! Pap: ÚR JÉZUS KRISZTUS Istenünk, ki az öt kenyeret megáldottad és vele ötezer embert megelégítettél, magad Uralkodónk, áldd meg ezen kenyereket, búzát, bort, és olajat is! Szaporítsd meg mindezeket e községben (városban) és az egész világon és a belőlük ízlelő híveket szenteld meg. Mert te vagy, ki mindent megáldasz és megszentelsz, Krisztus Istenünk, kinek mi dicsőítést zengünk, kezdetnélküli Atyáddal, legszentebb, jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt, most és mindenkor s örökkön-örökké. Nép:Ámen. Pap (tömjénezve az ajánlatokat): Áldott legyen az Úr neve mostantól mindörökké! Nép: Áldott legyen az Úr neve mostantólmindörökké! Áldott legyen az Úr neve * mostantólmindörökké! Elbocsátó.
|
||
|